Kulturális Kreatívok

 

Ha valahol még ismerik a gyerekkor ízeit, azok a kifőzdék. Igen, a zsírszagú, családias étkezdék, ahol krétával írják a táblára a napi menüt, ahol a piros kockás abroszokon csálé poharak állnak, s még a falakba is beleette magát az édeskés hagymaillat.

 

      Tetszik, nem tetszik, lelkünk itt honos. Itt szocializálódtunk. Ez a menza szaga, a körgangos folyosóké, a nagyi szoba-konyhájáé. A billegő széken pörköltszaftot tunkolva múltunk bugyraiból megrázóbb képek szakadnak fel, mint Proust kifinomult lelkéből, midőn teájába mártogatja a világirodalom leghíresebb (unalmasan száraz) süteményét.

Mert mit tudhat ő, az elegáns francia, például a Nagyi kifőzdéjében kapható cupákról? Amikor a parányi csámcsogdában szisszenés se hallik, csak a körömpörkölt leszopogatott csontocskái koppannak a tányéron. Még a kakukkos óra is visszatartja ketyegését. Az áhítatot csak a madártej habjának roppanása töri meg. S mindez ezer forintért. Bodzaszörppel.

Vagy a Pocakos Lakatos hangos kedélye (immár harminc éve) Budapesten a Soroksári út-Kén utca sarkán, a Soroksári úti régi büfé mögötti csarnokban. Ahol a tulaj így üdvözli a hajléktalant: "Szép napot, polgármester úr!" S ahol "a bátraknak két kenyér jár" a pájslihoz. A menü 650-690 forint, a kelkáposzta-főzelék (zúzapörkölttel) lecsurog a tányérról.

Itt még kaphatók kihalásra ítélt ételek: szalontüdő, tojásleves, káposztás cvekedli. Amikor elkészül a bécsi szelet, a tulaj kiszól a pult mögül: "Rántotthús-tulajdonosok, sorakozó!" Persze finnyás népeknek ezt a helyet sem javasolhatom, mert itt a kezeslábasba öltözött melósok lenyalják az ujjukat, s néha még a salátalevet is megisszák. (Igaz, ezt több tízezres gázsiért a magyar celebek is megteszik a televízióban.)

"Ínyencek kíméljenek!" Ez lehetne a mottója Frici papa kifőzdéjének is a fővárosi Király utcában. A táblán csülökpörkölt, sárgaborsó-főzelék, lebbencsleves, de kínálnak mátrai borzaskát, madártejet is. Limonádéval együtt ezer forint körül itt is megebédelhetünk.

Persze, aki libacombos sóletre vágyik, annak át kell zarándokolnia a közeli Klauzál térre, a Kádárba. Ne ijedjenek meg, a kifőzdének semmi köze "a" Jánoshoz. Bár, aki ide betér, egyből visszaröppen a hatvanas évekbe. Nájlonnal letakart kockás abroszok, szódáspalack.

Az ajtóban Tibi bácsi fehér pincérkabátban, mint valami házmester. Ő szedi a kapupénzt. A műsoron töltött paprika, rántott velő, aranygaluska borhabbal. Retro-feeling. A ház specialitása: spenót tükörtojással egy nyugdíjas III/III-as ügynök társaságában. (Ha ez még bárkit érdekel.)

A legjobb helyet a végére hagytam a Bakáts tér sarkán. De megdöbbenésemre a Bakáts kifőzdét decemberben eladták és "modernizálták". Pedig ez a hely igazi legenda volt. Egyszerre bodega, romkocsma, kifőzde.

A magyar lélek és a magyar gyomor bonyolult dualizmusát itt bárki testközelből tanulmányozhatta. A rozzant asztaloknál mackónadrágos nyugdíjasok, lecsúszott alanyi költők, hajléktalanok és zsernyákok falták két pofára a velőrózsát és a borzaskát.

A földön horpadt éthordók sorakoztak, amilyenekben kisdiákként (még Szombathelyen) magam is hordtam haza a csülkös bablevest a Gyöngyös étteremből. Soha olyan jókat a magyar konyháról nem beszélgettem, mint ott. Pedig azt, hogy gourmet, ki se tudták ejteni.

De hát nem az az ínyenc, aki annak képzeli magát.

 

 

Itt a hozzászólásokban keressük Magyarország TOP10 kifőzdéjét!

Várjuk a javaslatokat!

 

tovább - Kulturalis Kreativok 2009 Csoport