Önsegítő pszichológia
További cikkek a témakkörben:
|
Szerző:
|
Forrás:
|
Megjelent:
|
|
Pusztai Éva
|
tanulasmodszertan.hu
|
2006. október 5.
|
|
Hacsak nem vagyunk Münchausenek, hogyan képzelhető el, hogy önmagunk megoldjuk a saját lelki problémáinkat?
Tanulás útján alakítjuk ki magatartásukat, gondolkodásukat, s mivel különböző dolgokat tanulunk, különbözőek vagyunk. De a tanult dolgokat újabb tanulással meg lehet változtatni. Az önsegítő módszerekről való olvasás azonban még nem elég a változáshoz, az olvasottakat rendszeresen alkalmazni kell, e nélkül nincs változás.
Mennyi idő alatt hatnak ezek az önsegítő módszerek?
A probléma mélységétől, összetettségétől függően hetek, de inkább hónapok alatt. Magatartásunk, gondolkodásunk, szokásaink lassan alakulnak ki, a megváltoztatásuk sem megy egyik napról a másikra. A pszichobizniszben manapság sokan próbálnak gyorsan sok pénzt keresni. Csak ők ígérnek azonnali, fájdalommentes változást: egyetlen "kezeléssel" a dohányzásról való végleges leszokást, azonnali meggazdagodást, évtizedes házassági problémák egy hétvégi kurzussal való megoldását és így tovább.
Hol van az önsegítés határa?
Bizonyos lelki bajokat aránylag jó eséllyel lehet az önsegítés keretében is kezelni, vannak azonban olyan problémák, amelyek pszichológus vagy pszichiáter segítsége nélkül nemigen szüntethetők meg. Az előbbi csoportba sorolhatók a különféle fóbiák, szorongások, a depresszió enyhébb formái. Általában csak szakember segítségével gyógyíthatók a drog és az alkoholfüggőség, a kóros testsúly problémák, a személyiségzavarok és a pszichiátriai elváltozások.
Mi a pszichológiai önsegítés legnagyobb akadálya?
Gyakran azért nem változtatunk az életünkön, mert a problémáinkat - bármennyire is nyomasztóak - már megszoktuk, ismerősek, az új helyzet pedig - legyen bármilyen kívánatos - nagy stresszt idéz elő. Őszintén szembe kell nézni azzal, hogy mindenfajta változás kényelmetlenséggel is jár.
Mit tegyünk, ha nem használ egy módszer, nincs változás?
Ha az egyik módszer nem sikerül, próbáljunk ki egy másikat. Ne várjunk azonnal csodákat, de mindenképpen vágjunk bele ismét! Ismerjük fel a saját ellenállásunkat a változásokkal szemben, és ne szégyelljük beismerni, hogy néha bizony még a sikertelenségből is származnak előnyeink, hiszen bebizonyítottuk magunknak: "Ugye megmondtam, hogy nem fog sikerülni...".
Másoknak is tudunk segíteni ezekkel a módszerekkel?
Ez a sorozat nem gyógyítókat képez. Ha az olvasottak alapján úgy érezzük, hogy segíteni tudunk másoknak, tegyük meg, de sose próbáljuk meg ellenőrzésünk alá vonni őket! Javasoljuk nekik, hogy olvassák el a Légy a pszichológusod! sorozat cikkeit, de komoly lelki betegségek gyógyításával semmiképpen ne kísérletezzünk!
Hogyan lehet eldönteni, hogy egy tünet, például a szorító érzés a gyomorban, testi vagy lelki eredetű?
Ha problémánknak bármiféle testi oka is lehet, mindenekelőtt keressünk fel egy orvost. A pszichológiainak minősülő panaszok egy része fizikai elváltozás jele. Ezért elengedhetetlen, hogy először ezeket tisztázzuk.
Meddig próbálkozzunk az önsegítéssel?
Ha azt tapasztaljuk, hogy lelki, mentális problémáink, néhány hét elteltével ahelyett hogy enyhülnének, egyre súlyosabbak lesznek, egyik önsegítő módszer sem hoz enyhülést, feltétlenül forduljunk orvoshoz, pszichológushoz.
Mindenkinek vannak lelki problémái. Létezik egyáltalán lelkileg teljesen egészséges ember?
A lelki egészség nem a problémamentes életet jelenti, hanem azt, hogy hatékonyan birkózunk meg a folyamatosan felmerülő új helyzetekkel. Lelkileg egészségesnek mondható az, aki képes másokkal szeretetkapcsolatot fenntartani, képes dolgozni, és ha úgy hozza az élet, tud egyedül lenni.
Mi a különbség a félelem és a szorongás között?
A félelem és a szorongás között ott lehet megvonni a határt, hogy az előbbit közvetlenül kiváltja valami, például a gyerek fél a sötéttől, de ehhez kell a sötét. A szorongás ezzel szemben akkor is meglepheti az embert, ha egyáltalán nem tudja megmondani mitől fél. A szorongás sokszor tárgytalan félelem.
Hogyan alakulnak ki a pszichoszomatikus betegségek?
Ezek olyan testi elváltozások, amelyek hátterében egyértelműen lelki-pszichológiai okok vannak. A szívbetegségek, az emésztőrendszeri panaszok, az asztma, a különféle bőrelváltozások gyakran a tartós, megoldatlan pszichés feszültségek testi megnyilvánulásai. Ezekre is igaz, csakúgy mint a többi, stressz és szorongás kiváltotta elváltozásra, hogy amíg el nem hatalmasodnak, önsegítő módszerekkel jól kezelhetők.
Mi a különbség a lehangoltság, szomorúság és a depresszió között?
Ha elvesztünk egy szeretett személyt, egy kapcsolatot, egy reményünk nem valósul meg, szertefoszlik egy álmunk, csalódunk valamiben vagy valakiben, szomorúak, lehangoltak leszünk. Ez még nem depresszió. Sokszor ez a veszteségérzet és a szomorúság tartósan fennmarad, sőt fokozódik, beárnyékolja mindennapjainkat, elvesztjük érdeklődésünket korábban vonzó tevékenységünk iránt. Ebben az állapotban feltehetően már depressziósok vagyunk. Ilyenkor segítségünkre lehetnek az önsegítő módszerek. Ha azonban a depresszió nem enyhül, hanem fokozódik, megakadályozza, hogy tanuljunk, dolgozzunk, sőt az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejünkben, haladéktalanul forduljunk orvoshoz, mert ilyenkor már csak szakember segítségével tudunk kikerülni az egyre mélyebbre húzó örvényből.
Mennyire hatásos az önsegítés a függőségek - alkohol, cigaretta, elhízás - esetében?
Az Egyesült Államokban az elvonáson részt vevő alkoholisták és drogfogyasztók 60-75 százaléka visszaesik, mégpedig három hónapon belül azután, hogy gyógyultnak nyilvánították őket. A leszokott alkoholistáknak alig tíz százaléka volt absztinens két év elmúltával is. A klinikai feltételek között tartott fogyókúrák résztvevőinek több mint fele egy éven belül megint az eredeti súlyára hízott vissza. Mielőtt azonban végképp elvesztenénk a reményünket, hogy meg tudunk változni, gyorsan megjegyezzük, hogy az összes leszoktató program közül - legalábbis a dohányosok és a túlsúlyosak körében - a minden külső segítség nélkül, önsegítő módszerekkel véghez vitt változások bizonyulnak a legtartósabbnak.
Uniszex intimitás: „Napi négy ölelés kell a túléléshez”
- Nők Lapja Cafe
- Máriás Petra
- 2010. 07. 27.
Szexualitásunk számtalan összetevőből épül fel, sok réteg árnyalja: az utódnemzés mellett a szeretet egyik fontos kifejezési formája, az intimitás megélésének lehetősége, a gyönyör és öröm forrása is.
Ugyanakkor a gyermekkorunkból hozott hiedelmeink, beidegződéseink, szorongásaink mellett a társadalmi konvenciók is alakítják. Mindenképpen hozzájárul az élet teljességéhez. Nem csoda, ha időnként feladja a leckét, vajon hogyan találjuk meg személyes megoldásainkat a szexben megjelenő nehézségekre.
A szexualitással való viszonyunk sok mindentől függ, azonban az egyik legfontosabb tényezője, hogy mit hoztunk magunkkal a családunkból, mit tanultunk meg gyermekkorunkban. A családunk testhez fűződő viszonya sokat nyom a latban: nem mindegy, szüleink hogyan viszonyultak a testhez, hogyan értek hozzánk kisgyermekként, és hogyan érintették meg egymást. Egyszóval: milyen volt az intimitás a szülők között, és ilyen szempontból milyen kapcsolat rajzolódott ki a szülők és gyerekeik között. Akinek a családjában nem volt jellemző a testi (és lelki) közelség, nem tanulta meg az érintés természetességét, sokszor ezt viszi tovább felnőtté válva.
Intimitás és szex
Felnőttkorunkra kapcsolatainkban az érintés is többnyire szexuális jelentést kap. A mindennapi életünkben kevesebb tere van a közelségnek, az intimitásnak, mint amire szükség lenne a lelki egyensúlyunk megőrzése érdekében. Emiatt mindez egyre inkább a párkapcsolatunkba, ezen belül is a szexbe vetül bele. Könnyű összekeverni a dolgokat, összecsúszhatnak az igények: összebújásra, melegségre, intim közelségre vágyunk, azonban ezt jobbára a szexuális együttlét kínálja, mintha az utóbbi helyettesítené az előbbit. Virginia Satir amerikai pszichológus szavait idézve: „Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.” Gondoljuk csak végig, ebből átlagosan hányat kapunk, hányat adunk?
Férfiak és érintés
A férfiak helyzetét az is árnyalja, hogy a személyes, családi örökségek mellett a társadalom hogyan viszonyul a köztük kialakítható közelségre. Míg a nők viszonylatában az érintés, az ölelés teljességgel elfogadott, sokak számára viszolyogtató, megengedhetetlen, hogy két férfi az érzéseit érintés útján is kifejezze. Mindez persze kulturális beágyazottsággal is bír, elég az arab világ szokásaira, hagyományaira gondolni, ahol a neveltetés, a társadalmi beállítottság szerint megengedett és természetes, hogy a férfiak a nyílt utcán összeölelkeznek, megérintik egymást.
Harag
Dalma Heyn
A vágy csendje című könyvében sok szó esik arról, hogy mi minden némíthatja el a bennünk természetesen jelen lévő szexuális vágyat. Ezek közt előkelő helyet foglal el a harag, a ki nem mondott frusztráció, a neheztelés. Amikor párkapcsolatunkban ilyen nehéz érzések, konfliktusok jelentkeznek, ezek könnyen bekúszhatnak a hálószobánkba, és megakadályozhatják, hogy intim közelségbe kerüljünk egymással. Természetesen a kép ennél sokkal árnyaltabb: a szorongások, a fogamzástól való félelem és még számtalan ok nehezítheti, hogy átadjuk magunkat a szexnek és a szexben társunknak.
Szégyen
Dr. Kriván Márta ideggyógyász-kineziológus szerint a szexualitás megélése kapcsán a szégyenről is beszélnünk kell, amely egyaránt lehet ok és okozat is. Ha a szex, intimitás tabu gyermekkorban, eleve szégyen kapcsolódhat hozzá, mivel mélyen legbelül úgy érezhetjük, hogy a családi mintákkal ellenkezik, amikor szexuális kapcsolatot létesítünk. A manapság elterjedt és alaposan megtanult teljesítményorientáltságunk pedig oda vezet, hogy szégyenérzetet szül bennünk, ha nem működik valami eléggé, ha nem „teljesítünk” elég jól.
Szexualitás és betegségek
Ne felejtsük el, hogy a szexuális zavaroknak szervi okai is lehetnek. Ha azonban az alapos kivizsgálás nem fed fel semmit, nem árt arra gondolni, hogy esetleg lelki okok állnak a probléma hátterében. A férfiak esetében leggyakrabban felmerülő impotencia és merevedési zavarok mögött gyakran lapul teljesítményszorongás, de az erő megélésének és felszabadításának nehézségei is kiválthatják ezeket. Az erő kérdése másik oldalról is megér egy pillantást: a túl sok szex iránti vágy mozgatórugója az is lehet, hogy az illető az életerőt a mindennapi élet tevékenységeiben nem, csak a szexben tudja átélni.
Sok nő számára fájdalmas a közösülés, vagy nem képes eljutni az orgazmusig. Egyéb okok mellett ez összefüggésben lehet a befogadás és elengedés nehézségeivel: a megadás, énfeladás nagyon is félelmetes lehet, amelynek a másik vetülete az irányítás elengedése, a kontroll átadása az ágyban és a kapcsolatban.
|
Gondold át:
- Milyen a viszonyod az érintéssel? Szeretsz-e érinteni, milyen gyakran keresed a testi kontaktust a pároddal, a családodban és a barátaiddal?
- Milyen mintákat, beidegződéseket, nézeteket hozol eredeti családodból? A szüleid hogyan viszonyultak az intimitáshoz, a testiséghez?
- Vannak-e szorongásaid, félelmeid a szex terén? Ha igen, mennyire könnyen megfogalmazhatók, mennyire tudod megosztani ezeket partnereddel?
- Mekkora a libidód? Ha párkapcsolatban élsz, mennyire van összhangban a szexualitás iránti igényetek?
|
tovább - Az álláskeresés lehetőségei - te is mondd el a véleményed, ITT
Cserebere piactér Budapesten - ha hozol, vihetsz!
