Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TUDATVÁNDOR

2012.08.29

 

 

üzenek

 

árrés-présbe szorított polgár,

kinek elég, ha az óra jól jár,

kinek drágább önszőtt félelme,

minthogy belátná, ha tévedne;

 

vaskortárs, intézményes szolga,

kinek csak annyi jutott dolga:

tartson, és ne ártson ha lehet,

nézze végig a kísérletet;

 

elitnek dicsért végrehajtók,

fénytől fedeznek a zárt ajtók,

ki sötétségben jogot épít,

az pokol-bájjal embert szédít;

 

üzenem, de nem ám azoknak,

kik az imént bemutatkoztak,

üzenem: önző kénynek vége,

éjbe merül, kénes helyére;

 

üzenem, hogy megmarad ki lát,

szellem veszi át a stafétát,

nem lesz rettegés se elnyomás,

eljön valami egészen más

 


Tudatvándor

 

jelendőlés 
 

…bedőlt a jelen,

mert az ember

EMBERtelen… 

a Mindenre Ható

Teljesség Lénye

létezéssel mutat rá

fényünk lényegére:

világ – világosság;

nekünk való valóság

- éberré  lesz az Ember

s önmaga magjában

magára lel a Magyar 

újraíródik a jelen

jelentések könyve;

könnyen szárad föl

Földünk véres könnye

maholnap miérettünk;

érünk és megértünk,

ha küldetéssel lélegzünk;

Jóság lészen az értelem értéke,

mikor alkotva alakulunk a Létbe;

irányunknak arány s erény a tűje,

régen rótt az Égi Törvény betűje

- igen, ez az Igaz Ige ígérete,

s érvénye, mint ereimben

lüktetve keringő vérem 
 

2012. február 10. Tudatvándor

 

 

Engedd meg, hogy megosszam Veled - és természetesen minden Kulturális Kreatívval - az alábbi gondolatomat.
 

Az aki a tudat időtlen világába és túlbecsülhetetlenül kiaknázatlan felfedezőútjára lép, és azon elindul, annak nincs szüksége bizonyítékra, hogy hinni legyen képes, annak az embernek a feltétel nélküli bizalmon alapuló bizonyosság lesz a természetes létszemléletének alapköve, tudásának magva - ő szabaddá lesz. Annak viszont, aki beszűkítvén létének határait s önmaga felelősségteljes, kreatív szabadságát fel nem ismervén, a tudat és a racionalitás közé egyenlőségjelet tesz, aki az állandósult szkeptikusságot képviselve a hitetlenségét argumentálja, mint egyetlen járható utat, annak a bizonyítékok végtelen sora sem lesz elegendő ahhoz, hogy bármihez közelebb kerüljön, ami lényegi, hogy a boldogság valós arcát meglássa önmagában; az ilyen személy képtelen a teljességre törekvésre  - ő kiszolgáltatott rab marad. Valóban létezni és szeretni meg csak szabadon lehet. Ha valaki így éli emberségét, az igazzá válik. Ezek után már nincs miért keresni az igazságot, mert az ember maga lesz azzá.

 Nem az a kérdés, hogy miért álmodunk, hanem az, hogy mit. 

Tudatvándor, 2012. augusztus 29.


 

HU - Marcel Messing: Az Ébresztőhívás (2010 Március)

 
 
 
 
 

 AZ EMBERI FAJ TITKOLT TÖRTÉNELME

 
                                    
 
 
 
 
 
 

 

 

A mappában található képek előnézete Magyarságtudat