Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KRISIE

2012.08.31

 

KRISIE   img_5160.jpg

 

 


9751_n_1550139107.jpg   

 Mihály-meditáció


 

   A lelkünket mindig tartsuk  tisztán a jövőből  felénk  áramló nehéz
 események félelmétől.

 

 Mély bizalom éljen bennünk  érzésben épp  úgy,
 mint az érzékelésben.

 

Bármi történhet és bármi történik, teljes
nyugalommal fogadjuk.

Tudjuk, hogy minden, ami felénk áramlik,  egy bölcsességgel teljes Világrendből fakad.

Ebben a korszakban meg kell tanulnunk abszolút
bizalommal élni, minden egzisztenciális biztonság nélkül.

Bizalommal a szellemi világ mindenkor jelenlévő segítségében.

Az egyetlen létező segítség, ha reményünket és bátorságunkat nem adjuk fel, akaratunkat fegyelmezzük,

és magunkban az ébredés lehetőségén
munkálkodunk minden reggel és minden este


 

img_5959-eva-gonda-nemezmunka.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 img_6876-eva-gonda-nemez.jpg

 

Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre,

hogy vegyenek egy kartondobozt és az elkövetkező héten minden egyes
személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek, és
akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot,
melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével. - Egy héten
keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük
állandóan: az otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is
ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

Az elején a hallgatóknak szórakoztatónak tűnt a feladat és mindannyian
buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe
jutottak. Majd lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb
neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta
találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük
szemben. Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá
válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává
rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan
átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan
magukkal hordani a dobozt, hogy folyamatosan vigyázniuk kellett arra,
nehogy egy üzletben, étteremben, találkozón, vagy az autóbuszon
esetleg az uszodában felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató
neve és lakcíme, valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra.
Ráadásul a kartondoboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba
került és nehezen cipelte súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár
megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén: annak a ládikónak a súlya,
amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt
spirituális nehézség súlyát képviseli akkor, amikor gyűlöletet,
irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban.

Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva.
A valóságban azonban ez a legnagyobb szívesség, amit önmagunknak
tehetünk!

A Te ládikódban hány barack van, és mit szándékozol velük tenni?

"Önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem,
és önmagunkat legyőzni a legnagyobb győzelem." (Galileo Galilei)

"Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az elméletileg lehetetlen! Inkább
úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is
elérheted!"(Marcus Aurelius)


 

 
Jn 3, 16 - Jézus és Nikodémus
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

sic enim dilexit Deus mundum ut Filium suum unigenitum daret
ut omnis qui credit in enum non pereat
sed habeat vitam aeternam

cache_0000013bc21885013aa.jpg

 

 cache_0000013bc2194d0e3ae.jpg cache_0000013bc218f8e03ac.jpg

Az ECCE HOMO témával azt az akaratot állítjuk a Napút Művészeti Akadémia művésztelepének középpontjába, hogy az ember elveszett képét újra megtaláljuk és felmutassuk.

Az ember képe ugyanis, hosszú folyamat eredményeként, eltűnni látszik a művészetből.

Jószerével még ma is a reneszánsz ember-ábrázolásra vagyunk szorulva, ha az ember lényét, valódi egzisztenciáját akarjuk megközelíteni. De ez az éles, optikailag pontos kép csak az ember külsejét ábrázolja. 
Ettől a materiális képtől még csak kicsit tudunk elmozdulni: vagy az impresszív líra felé, vagy a expresszív dráma felé.

Az ember külső képét impresszív módon felemelhetjük a fénybe, színek hangulatába márthatjuk, romantikus távlatot nyithatunk körülötte, de ezen az úton az ember képét csak feloldjuk, nem jutunk újabb képhez.
Az expresszív drámai erő már a belsőből, a lélekből akar feltörni. Eddigi erőfeszítéseink csak arra voltak alkalmasak, hogy saját szenvedélyünk felkorbácsolásával lebontsuk, deformáljuk, kicsavarjuk és tördeljük az emberi test képét. Vad színek ásványi tüzébe állítsuk, esetleg geometrikus sémák rendszerébe kényszerítsük.
Ezek inkább indulatok, semmint képek az emberről.

Amennyiben viszont óvatlanul, s csak a fantáziával felszerelkezve indulunk meg a lélek mélységei felé, úgy könnyen démonok, szörnyek pusztító igézete alá eshetünk, esetleg álságos ezoterikus miszticizmusba merülhetünk.

Ez hát a szakmailag megfogalmazott helyzetkép, amiben mégis fel kell mutatni az ember képét! Mert, ha eltűnik az ember képe a művészetből, akkor a világ képe is eltűnik, az ember világ-talanná lesz, s akkor az ember is eltűnik a világból.

Mi a teendő? Hogyan találunk rá az ember képére??

Bátorsággal, hittel és őszinte küzdelemmel, mely során felismerjük, hogy a lélek nem a test függeléke. Tovább kell menni az expresszív drámai úton, s valóban be kell lépni az ember lelki-szellemi terébe. Csakhogy amikor ide átlépünk, akkor eltűnik a tér, s az időben találjuk magunkat. Az időben, ami nem telik, amiben a múlt, az ősi
épp úgy jelen van, miként a jövő, a messzire virágzó.

A térbeli ember képét a reneszánsz adta, az időben élő ember képét nekünk kell felmutatnunk. Ahhoz a látványra volt szükség, ehhez az IMAGINÁCIÓRA.

Megismerő bátorsággal bevilágíthatunk a lélek mélységeibe, s ott akkor valóban VILÁGOT találunk. Világot, ahol a moralitás Napja ragyog, erők, lények küzdenek értünk és ellenünk, s az álmos-ébredő ember pedig e harc közepette próbál JELEN lenni, bevallva a múltat és vállalva a jövőt.

Az ember képét csak akkor tudjuk újra felmutatni, ha azt, aki volt, s azt, aki lehet, egymásra vetítjük. A növekedést, a történést, a fejlődést imaginatív képekben tudjuk megragadni.

Milyen képet mutat egy nép fejlődése, Európa fejlődése? Milyen képet mutat a mai gyermek fejlődése? Milyen képet mutat a termékenységét elveszítő nő és a megkísértett férfi? Mindezeket egzakt szellemi képekben, s nem hangulatokban, életérzésekben, fantáziálásokban kell felmutatni.

S ekkor a művészet valóban képes lesz az Eget összekötni a Földdel, a múltat a jövővel. S akkor feltárul az ember új képe, de ez akkor már a szellem-ember képe lesz.

Annakidején az Isten fia jött el emberi alakban, a jövőben az Ember fia fog isteni alakban megnyilatkozni.

Döbröntei Zoltán

 

 

TUDATVÁLTÁS 2013 

Magyarságtudat 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Ökoklikk hétvége Galgahévíz