Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HEGYFALU MÚLTJA

2012.08.31

 RÓLUNK 2012.09.30.

 TUDATVÁLTÁS 2013

  FELTÉTEL NÉLKÜLI ALAPJÖVEDELEM - Gyakran Ismételt Kérdések

Körséta


 
   
A Répce és a Kőris-patak között, két fontos főútvonal, a Szombathely-Győr (84. sz.) és a Sárvár-Sopron (86. sz.) utak kereszteződésében jött létre. A község határában vezet a Szombathely-Hegyeshalom (16. sz.) vasútvonal, amelynek állomása is van itt.
Hegyfalu nevének eredete elég bizonytalan. Egyesek személynévből származtatják, mivel a 13. században a Hegy szó személynévként is előfordult. Mások a térszíni formát jelentő főnévből eredeztetik. Talán összefüggésben azzal, hogy az eléggé ingoványos környéken csak kisebb kiemelkedéseken lehetett biztonságosan építkezni. Ezt látszik erősíteni a templom elhelyezkedése, amelyet már a korai források is mint kisebb magaslaton állót említettek.
Határában bronzkori település nyomaira bukkantak az állami gazdaság épületének alapozásakor. A leletmentő ásatás során előkerültek egy 11 m hosszú, 4-6 m széles, több helyiségből álló, külső kemencés lakóház maradványai.
A község területén az 1930-as években egy feltehetően római kori sírt is találtak, de ennek mentése nem történt meg, így nem bizonyítható, hogy valóban abból a korból származik-e.
Korai középkori történetéhez tartozik az a feltevés, hogy két fontos közút találkozásánál való elhelyezkedésénél fogva kiemelt szerepe lehetett. Éppen ezért 1053-ban a fenyegető német betörést visszaverni akaró, de már halálosan sebesült I. Béla király elhunytát is ide feltételezik. Mindezt a kastéllyal szembeni, a templomtól mintegy 200 méterre levő kis dombon egykor álló, 12-15 m átmérőjű kis várba helyezik.
Első okleveles említése 1337-ből maradt fenn Hegfalu, Hygfalu formában. Ekkor a falut Sömjénnel (Rábasömjén) összekötő fontos útról emlékeztek meg.
Korai története során lakói a sárvári vár királyi várbirtokához tartoztak. Telepesekkel (hospesekkel) alapították (újratelepítették) valószínűleg a 13. században. A király a Ják nemzetség tagjainak adományozta. A későbbiek során a több családra szakadó nemzetség Kanizsai nevet felvevő ágának tulajdonába került. 1390-ben Zsigmond király a kegyvesztett Kanizsaiaktól elvette. Ekkor Sárvárral együtt bizalmi emberének és hadvezérének, Filippo Scolarinak (Ozorai Pipo) adta, aki 1424-ben megegyezett a korábbi tulajdono-sokkal és Simontornya uradalmáért elcserélte velük.
1533-ban Kanizsai Orsolyát, mint a család utolsó tagját uralkodói engedéllyel iktatták be a birtok tulajdonjogába. A vele kötött házassága révén kapta meg Nádasdy Tamás. A Nádasdyak a 17. század elején a határban található Seregélyháza-majort építették ki, ahol 166 holdon és egy háromkerekű malomban a sárvári uradalom számára termeltettek. A nagybirtok mellett a köz- és kisnemesek is szereztek birtokokat a faluban. A 17. század közepén a Szalai-, Sennyei-, Trombitás-, Bezerédy-családok 24 portájával szemben a Nádasdyak csak 11-et bírtak. A Nádasdy-család tulajdonában volt egészen a Wesselényi-összeesküvésben részt vett Nádasdy Ferenc országbíró kivégzéséig (1671). Ekkor a kincs-tár foglalta le. 1677-ben I. Lipót Draskovics Miklósnak (Nádasdy Krisztina férjének) adományozta.
A 18. század második felében már a Draskovics-családé volt szinte a teljes határ, a plébániához tartozó területek kivételével, amelyeket három jobbágycsalád művelt meg. 1780-ban Hallerkői Gábor és Grassalkovich Anna kezében volt. A század végén már a Szentgyörgyi Horváthok, illetve házasságának köszönhetően Glu-dovátz József birtokolta az egykori Draskovics-uradalmat. Őket az 1850-es években a Széchenyiek követték. 1897-ben Sugár Géza vette meg a birtokot. Ő több kisebb részt eladott belőle, a maradékot pedig 1928-ban a kastéllyal együtt báró Gerliczy Félix vásárolta meg.
A falu lakóiról az első források a szomszédos birtokosokkal való vitáikat, kisebb-nagyobb összetűzéseiket őrizték meg. 1519-ben 38 lakott és 11 elhagyott negyed jobbágytelket írtak össze. 1528-ban a bíró Nagy Benedek nevét is feljegyezték. A 16-17. századi nagy harcok úgy tűnik, elkerülték a községet, bár 1567-ben német zsoldosok 21 jobbágynak és három nemesnek okoztak rablásukkal jelentős károkat. 1600-ban az itteni lakosságot is kötelezték a Terestyénfa mellett lerombolt Rába-híd felépítésére.
A község lélekszámáról az első pontos adat 1698-ból származik. Akkor 270 lakost számol-tak össze. 1787-ben 533-an lakták. 1851-ben 483 katolikus és 177 evangélikus lakosa volt.
1828-ban kovács, mészáros és molnár is dolgozott a faluban. A jobbágyfelszabadítás után a lakosság egy része önállóan gazdálkodott, míg a többiek cselédként szolgáltak a nagybirtokon. A két világháború között évente két országos vásárt tartottak, egyiket júniusban, a másodikat novemberben.
A község a 19. század első felében a szombathelyi, 1850-1860 között a sárvári, 1861-1871 a répcemelléki, 1872 óta pedig a sárvári járáshoz tartozott. 1872 és 1950 között körjegyzői székhely volt.
Jelentős változást hozott a község életében a vasút. 1891-ben készült el a Szombat-hely-Pozsony vonal, majd amikor 1913-ban átadták a Kőszeg-Zalabér helyiérdekű vasutat, Hegyfalu csomópont lett. A múlt század végén az iparvágánnyal összekötött Rózsa-majorban rakodóhelyet építettek ki. Csomóponti pozíciója 1974-ben szűnt meg, az utóbbi vasút felszámolásával.
1925-ben a helyi iparosok a vendéglős elnöklete alatt iparoskört alapítottak. 1962-ben takarékszövetkezetet hoztak létre, és akkor adták át a község kultúrotthonát is.
A község két legszebb klasszicista épülete - a műemlék római katolikus templom és a Széchenyi-kastély - a Kossuth utcában egymáshoz elég közel helyezkedik el.

 

 

Hegyfalu múltja

   

hegyfalu.jpg

Természeti földrajz
Hegyfalu, mint természeti-földrajzi terület a Kisalföld peremén, a 16. fok 55. perc, és a 47. fok 20. perc koordináták metszésvonalában helyezkedik el. Az uralkodó szélirány északi - észak-nyugati. Az átlagos csapadékmennyiség évi 600 mm feletti. Éves középhőmérséklete 11 Celsius fok.


Mai "formáját" a földtörténeti negyedidőszakban, a pleisztocénben alakította ki a természet. A földkéreg mozgásait igazolják a környékünkön talált CO2 és hévíz lelőhelyek. Talajszerkezete jellegzetesen negyedkori: agyagos, vályogos, (sárgaföld) homokos talaj, mely öntés és réti talajjá alakult az elmúlt 10 millió év során.


A Répce jelenlegi helyét később közép,- újpleisztocénban foglalta el. Az általa telített kavics vörös színe a Günz-Mindel melegebb szakaszában keletkezett vas-oxidból származik. (Günz-Mindel = felmelegedési időszak a földtörténetben). A Répce hossza 129,8 km, vízgyűjtője 1150 km2. A Rozália és Wechsel hegységben ered, Zsira és Répcevis térségében ér magyar területre. A Hanságban ömlik a Kis-Rábába, Rábca néven a Mosoni-Dunába torkollik. Területünkön legfontosabb mellékfolyója a Kőris patak, mellyel Dénesfa térségében egyesül. Évezredekkel ezelőtt ezek a folyók, az éghajlat, talaj, jellegzetes mocsári ősnövényzetet alakítottak ki, a magasabb, ezért szárazabb helyeken tölgy, bükk, juhar tenyészett.


Pár száz évvel ezelőtt még valóságos állatparadicsom volt hazánknak ez a tája. Halakban, madarakban való gazdagságáról több híres tudós, történetíró emlékezett meg. A földművelés természetesen egyre szűkítette az állatvilág életterét.


Mivel az átlagos szemlélődő állatnak elsősorban a gerincesek törzsét tekinti, e rendszertani egység öt osztályának területünkön megforduló legjelentősebb fajait ismertetem.
Herman Ottó, az utolsó nagy európai polihisztor idejében a Répce folyó vizében rendszeres volt a pisztráng, a csuka, különféle keszegfajták, márna, domolykó, a lassú forgókban a ponty, harcsa, a kavicsok közt a csík, az iszapos kiöntésekben a réti csík és a compó élt.

Hazánk kétéltűi közül az unka, a zöld és barna varangy, a levelibéka, kecskebéka, az erdős területeken a barna erdei béka fordul elő. A vízlevezető árkok, időszakos tavak érdekes lakója a tarajos és bordás gőte.
Hüllőink közül a legelterjedtebb a fürge gyík, a fali gyík, és a homoki gyík. A vízisikló és a haragos sikló ritkábban kerül a természetjárók szeme elé.


Környezetünkhöz, a magyar faluhoz hozzátartoznak a madarak. Egy ijesztő hullámvölgy (a DDT és a szénkéneges pocokirtás) után szerencsére emelkedőben van a számuk. A magyar falu jellegzetessége, a kéményen fészkelő fehérgólya, több helyen is előfordul falunkban. A fecskék száma a háztáji állattartás csökkenésével és a korszerű rovarirtó vegyszerek terjedésével egyenes arányban apad. Jelentős a kerti rozsdafarkú, a poszáta, a sármány elszaporodása. A ragadozó madarak közül az egerészölyv, a karvaly, a héja, a gyöngybagoly, a kuvik és az erdei fülesbagoly figyelhető meg. A felsorolt madarak védelem, illetve szigorú védelem alatt állnak.
Nagy számú vetési varjú, szarka, veréb, seregély és balkáni gerle él a környéken. Fellelhető fürj, fogoly, fácán és szürkevarjú.
Komoly kért okoznak a háztól elkóborló, félvadon tartott házi galambok.
Szaporodóban van a cinke, a tengelic és a feketerigó. Időnként megfigyelhetünk egy-egy tarkaharkályt is.


Az emlősök osztályában erősen apadó állományt mutat a sün, az ürge és a hörcsög. Pocok, mezei és háziegér, mezei nyúl, görény, menyét, nyest és - sajnos egyre több - patkány (elsősorban az állattenyésztő telepek környékén) alkotja a vidék apróemlős összetételét. A következetes vadászat ellenére szaporodik a róka. Vaddisznó, őz jelentős számban él a Répce menti ligetes bozótokban, és néha a gímszarvas is megfigyelhető.

Községünk kialakulása a legrégibb időktől


A terület kialakulása után térjünk rá a falu, a népesség kialakulására. Legrégibb emlékünk az i.e. 14. századból maradt fenn.
Hegyfalu határában a jelenlegi Állami Gazdasági telep építésekor későbronzkori leleteket találtak. A 4-6 m széles, 11 m hosszú ház döngölt agyagból készült. Már nem földbe ásott, hanem egy fejlettebb, felszínre épített többosztású, (több helyiséget magába foglaló) külső kemencével ellátott épület lehetett. Körülötte nagyobb mennyiségű kerámiaanyagot találtak, mely egy új, nyugatról idetelepült, halomsíros temetkezésű népcsoportra utal Ők aztán magukba olvasztották a Ny-Dunántúlon eddig itt élő gátai nemzetséget. A feltételezések szerint egész őskori falu állhatott itt.
Sajnos, községünkben nem végeztek ásatásokat, de a környékén Vasegerszegről, Zsédenyből, Nagygeresdről származó, kora vaskori leletek bizonyítják, hogy azóta folyamatosan lakott ez a vidék.


A halomsíros kultúrát a kelta népesség követte. Erre a Simaságon és Ostffyasszonyfán talált adatok szolgálnak bizonysággal.
A kelta hódítóktól a Római Birodalom vette át a hatalmat. A római korról sokáig nem állt rendelkezésemre információ, aztán helyi elbeszélők közlése nyomán kiderült, hogy itt több lépcsőben is találtak római maradványokat: 1930 körül Szerdahelyi László körjegyzősködése alatt a jelenlegi Jókai utcában a vasúti töltés felől egy - a jelekből ítélve - római harcos csontvázát találták meg. Ugyanebben az időben a jelenlegi Kossuth u. 12 sz. alatt törköly gödör ásásakor találtak egy hasonló felszerelésű tetem-maradványt. Több ház építésekor bukkantak ismeretlen rendeltetésű, szabályos hasáb alakú, kővel körülrakott, közel embermagasságnak megfelelő mélységű gödrökre. A jelenlegi ABC pincéjének építésekor több méter szélességben kővel kirakott útféle maradványát ásták ki. Sajnos, ilyen jellegű kutatások soha nem folytak a környéken, és remény sincs arra, hogy feltátásokat végezzenek.
Az egyetlen leírt lelet tudomásom szerint a Répceszentgyörgyi homokbányában talált kereskedő maradványa, valamint a falu határában talált két sír.


A Római Birodalomnak ezen területét 450 körül a keleti gótok foglalják el. Őket a kerubok váltják fel. Ezt követőleg a gepidák és a longobárdok küzdenek a területért, még 569-től a Kisalföld is az avarok kezére kerül. Az avarság a frankok terjeszkedéséig élte megszokott, nomád állattartó életét ezen a területen, majd a Frank Birodalom hódításai és belső viszály eredményeként az egységes nemzet ketté válik. A bennünket érintő nyugati csoport egy frank gróf vezetése alá kerül, a 800-as évek végére teljesen beolvadnak, illetve felmorzsolódnak.
Az első magyar, áttételesen Hegyfalura utaló jelzés Tapaszfára, vagy Tapaszfalvára az 1900-as években még létező majorra vonatkozik. Ez akkoriban a Vencelintől származtatott Ják nemzetség kezén volt, közponjta a mai Jákfa környékén lévő monostor lehetett. A honfoglalás és kalandozások időszakából írásos feljegyzés nem maradt fenn. A későbbiekben a hazai okmánytárban fellelhető dokumentumok 1337-től említik a települést: Hegfalu, Hygfalu néven. Sárvár, mint királyi vár jelentette a birtokost. 1390 körül már a várhoz tartozott a környező településekkel egyetemben.


Középkori úthálózatunk meglepően hasonlít a maihoz. Sárvár - és ezzel Hegyfalu birtokosa a 12. sz. végétől a kalandozáskori Sur vezértől származtatott Osl család, akik 1321-től Nagykanizsa megszerzésével Kanizsai néven szerepelnek. A II. Zsigmond ellen lázadó Kanizsai János esztergomi érsektől 1402 táján a király elkobozza a birtokot. Ezután Ozorai Pipó birtokolja, majd cserék révén Hegyfalu ismét a Kanizsaiaké.
Fennmaradt dokumentum bizonyítja, hogy a hegyfalui jobbágyok a sárvári várnagy parancsára karácsony táján Szelestyei György fia István egervári birtokától minden marhát elhajtottak, és egyéb "meg nem engedhető cselekedeteket míveltek". Mindezt az 1492-ben keltezett vizsgálat igazolja, amit a nádor indított ez ügyben. Az ilyen és ehhez hasonló cselekedetek mindennaposak voltak a középkorban.


Ebben az időben Hegyfaluról sok szó esik.
Mint tudjuk, a feudális termelés alapja a telek (a földbirtok) és a telken élő jobbágy. Ezek a telkek - mint egységek- méretükben néha még falvanként is változhattak. A jobbágyok nem egész, hanem negyed, fél, vagy háromnegyed telken gazdálkodtak.

Hegyfalura a negyedtelkes adózás volt jellemző (ezt az adót az 1420-as éveket megelőzőleg teleknagyságtól függetlenül, kapunként szedték).
A feudális termelési felfogás szerint a föld a földesúr tulajdona volt, amit a jobbágy használ oly módon, hogy a földjáradékon, ajándékon, adókon kívül családját is eltarthassa. Ezen felül munkával is (gyalog, vagy jószággal végzett) szolgálta urát - és természetes az egyházat. Megállapítható, hogy Hegyfalu községben 1519-re a negyedtelkes háztartások váltak általánossá.


1519-ben 37 lakott, 1/4-es és 13 lakatlan 1/4-es telekről van feljegyzésünk. Az összesen 50 telekből 23 nem adózó - ebből következtethetünk arra a tényre, hogy ezek újonnan alakult családok tulajdonában lehettek.

A lakott telkek változása:
1492 1519 1528 
10 37 33             Telkek száma
+270% -10,81% Százalékos változás
7 5 5 Falunk uradalomban elfoglalt helye telekszám szerint

Vizsgáljuk meg, mikor és milyen járandóságot fizettek a hegyfaluiak! A telek használatáért mint már említettem, a földjáradékot pénzben, munkával és terménnyel rótták le. Hegyfalun húshagyó kedd és nagyböjt volt a járadék fizetésének időpontja.
1492-ben Hegyfalun a kiemelkedő marhatenyésztés miatt elsősorban marhában fizették az adót. A szarvasmarha tenyésztés fő oka egyrészt a piac közelsége (Sopron, Sárvár), másrészt a lakóhely, lakóterület megnövekedése. A falu gazdagodására jellemző a megnövekedett pénzjáradék, 1492-1519-ig 50 %- kal kellett többet fizetniük elődeinknek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a sok munkával járó szállítási kötelezettséget is pénzben váltották meg a hegyfaluiak.


Ezen felül külön jövedelmet biztosított a földesúrnak, hogy az év bizonyos szakában csak saját borát engedte árusítani a kocsmában. 1519-ben Hegyfalun 14 pint bor (24 liter) jutott háztartásonként. Mint tudjuk, Sárvár szabad királyi város volt, és bizonyos esetekben magas adót követelt a kiváltságokért a király. Ez aztán az uradalom többi falujára is lecsapódott, Hegyfalu például 1521-ben 37 Ft adót fizetett be a szokásos mennyiségen felül. E többletadón felül 25,5 dénárt és 4 Ft-ot hadiadót róttak ki eleinkre.


1492-ből az alábbi háztartásfők ismertek falunkból: Bereck Márton, Bocsor (Boczor) Mátyás, Budai (Budaí) Miklós, Cselle (Chelle) Antal, Csulák (Chwlak) Jakab és János, Darabos (Darabus) Máté, Deák Gergely, Domonkos (Domonkus) Balázs és István, Eriszt (Eryzt) Bálint, Frucsi (Frwchy) Bálint, Galambos Mihály és Oszvald, Gergely (Gergel) János, Gezik Mátyás, Kálmán (Kalman) Antal és Fábián, Kiss (Kys) István és Miklós, Kiskos Vak (Kyskos Cecus) Mátyás, Kovács (Faber) alázs, Mártoni (Martini) András, Mészáros (Mezaros) András, Molnár Miklós, Nagy György, Simon (Symon) Imre, Simoni (Simonis) Sebestyén, Szabó (Zabó) Albert, Benedek, István és Péter, Takács Antal, Vépi (Wepi) Kelemen, Veres (Weres) András és Lőrinc, Vő (We) Kelemen, Zalai (Zalay) Albert.


Feltételezések szerint 1444-től Hegyfalut a Rozgonyi család birtokolja, 1446-ban, Hunyadi János kormányzóvá választásakor hozott rendelkezés értelmében Hegyfalut is vissza kellett volna a Kanizsaiaknak szolgáltatniuk, de ez nem történt meg. (Állítólag zálogba vették!)
A Kanizsaiak 1454-ben Szent Imre herceg ünnepe táján ostrommal elfoglalják Sárvárt. Ebből természetesen országos vádaskodás kerekedett, aminek végén Sárvár és a hozzá tartozó domínium Hegyfaluval együtt a Kanizsaiak birtokába került. A zavaros viszonyok közt Sárvárt III. Frigyes is bitorolta. Nem sokkal később Mátyás király itt a Ny-Dunántúlon háborúzik a Garai - Újlaki - Kanizsai által támogatott császár ellen. Mivel Kanizsai László és Miklós átállnak Mátyás oldalára, és unokafivérük, Imre, már eleve a nyugati végek kapitánya, ismét a család kezén marad a falu.


A vasvári Káptalan 1476 március 20-án kelt levelében Mátyás királyhoz fordul, ugyanis Egervári László igényt tartott a falura, de Gősfalvi Benedek lányai és Nádasdi Darabos Osváld ez ellen tiltakoztak. Bár Országh Mihály nádor válaszlevelében Hegyfalut nem említi, csak a másik két vitás birtokot, a község mindenképpen a Nádasdyak kezébe került: Kanizsai Orsolyával kötött házassága révén Nádasdy Tamásból a Dunántúl egyik legnagyobb birtokosa lett. A falut egészen pontosan az 1556-ban megújított donációs levél juttatja Nádasdy birtokába.
Hegyfalu 1536-ban önálló plébánia lett. Valószínűleg akkor épülhetett első temploma. Az egyháztörténeti bizottság kiadványa, valamint Payr S.: A Dunántúl Egyházkerület című műve bizonyítja, hogy Hegyfalu átvészelte a Bécs ellen induló számtalan települést teljesen megsemmisítő török hadjáratot, hiszen folyamatosan találunk adatokat a Protestáns Adattár gyűjtéséből.


hegyfalu-telen.jpgEbből kiderül, hogy 1560-ban már él itt lelkész. Kis János hegyfalui földmíves az 1633-ban lezajlott egyházlátogatáskor név szerint említi: Reczés János volt, a későbbi csepregi esperes, aki 1570-ben (március 14-én) Hegyfalui lelkészként írta alá Szelestey Bernát feleségének, Derseny (Berseny) Fruzsinkának végrendeletét.


Hegyfalu volt ebben az időben az egyházkerület rendes gyülekezési helye. 1576-ban valószínűleg itt választották az első dunántúli püspököt. A második püspökválasztás 1585. július 25-én zajlott Hegyfalun: Beythe Istvánt választották itt püspökké.


1595-ben és 1597-ben, valamint 1599-ben egyházi zsinatot tartottak Hegyfalun. 
1602-ben Hegedüs Pált, aki zsédenyi lelkész volt, Magyari és Széplaki esperesek kitiltották azzal az indokkal, hogy Zsédeny a falu fíliája volt, és az is fog maradni. 1607-ben Pálházi Göncz Miklós püspök tartott egyházlátogatást Hegyfalun. Farkasdi Mártont 1610-ben innét választották soproni magyar lelkésznek. Legismertebb lelkészünk mégis Pálházi Gönz Miklós volt, aki egészen a püspökségig vitte. Ő fordította magyarra többek közt az Ágostoni Hitvallást, Luther kátéit. Kéziratát a 20. század 30-as éveiben a soproni gyülekezet levéltára őrizte. 1619-ben Keresztúron halt meg.


Az 1633. március 2-án tartott egyházlátogatás megemlíti a falu bíráját, akit Ihász Gergelynek hívtak. Ugyanez az okmány említi, hogy a templomot katonarend tagjai is látogatják - ezenkívül közli azt a tényt, hogy a faluban összesen egy római katolikus él, akit Trombitás Mátyásnak hívnak.
Az ágostonhitüek virágkorának 1643 vetett véget: Nádasdy Ferenc Eszterházy lánya kedvéért áttért, és ezzel természetesen a köznép számára is kötelezővé vált a hitváltoztatás. 1646-ban visszaadják a templomot, majd 1660-ban Nádasdy végleg kiűzi a lelkészt.
Ennek ellenére Hegyfalu nagy neveket adott az evangélikus egyháznak: Asbóth János itt született ebben az évben. Ő volt Draskovich főtisztjének Falussy Miklósnak a titkára, majd Thököly Imrének udvari papja 1683-ban Késmárkon. Későbbi híres szülöttünk volt Hegyfalusi György, aki Wittenbergben szerzett Magister címet. 1729-ben imádságos könyvet írt és adatott ki Százlevelü Rózsa címmel. 1698-ban a római katolikusok a "Jézus névadása" titulus adják a templomnak.


1670-ben letartóztatják Nádasdy Ferencet, az országbírót. Az 1671-ben kiadott császári porciószedési rendelet környékünkön is nagy csapást jelentett a jobbágyságnak. Ezzel egy időben megkezdődött az erőszakos rekatolizálás. Az országbíró kivégzése után az udvar a birtok ideiglenes tulajdonosa, majd Sárvárral együtt a várhoz tartozó Alsó- Felsővidék Draskovich Miklós kezére jut. Az 1698. évi Kazó - féle kanonoki vizitációban az alábbi állapotokat olvashatjuk: "Iskolaépület semmi, nem volt emberemlékezet óta. A katolikus iskolamester a plébánián lakik. Neve: Szabó Pál Kisasszonyfáró..."
A következő korabeli adatunk 1744-ből az alábbi adófizetőket tünteti fel a községben: Szandi Gergő, Bernáth István, Búza, - Vártok ,- Németh Gergely, Hollóssy István, Kiss István, Nagy Ferenc, Varga Ferenc, Fehér Ambrus, Takács Ambrus, Sipos Péter, Horváth György. Varga György. Ruti István, Szabó Tamás. Takács Pál, Vártok Ferenc, Polgár Pál, Németh György, Takács György, Búza Dénes, Mester István, Hollósi,-Kis és Németh József, Horváth Sándor, Molnár Pál, Németh Pál, Gál Pál, Molnár István, Körös Sándor, Németh Sándor, Gál György, Kis György, Nagy Sándor, Bernát Tamás, Fehér György, Fejér (Fehér) György, Németh József, Balogh György, Varga Mihály, Konrad (Conrad) Fáber, (Kovács Konrád), Németh Mihály, Mészáros Ambrus, Baranyai Ferenc, Németh György. Az adatok forrása: Conscriptio regnicolaris comitatus castriferrei 1744.


A földesúri túlkapások megszüntetésére Mária Terézia kiadja az úrbéri rendeletet. Sajnos, Hegyfalu urbáriumát nem sikerült felkutatnom. Ennek a rendeletnek - mely látszólag védelmet biztosít a földesurak önkénye ellen, jelentősége az, hogy bár szabályozza az adóterheket, a helyi földesúr kizsákmányoló tevékenységét, egyre tágabb teret teremt az állami kizsákmányolásnak. A helyi jobbágyok terheit növelte, hogy a község első templomát 1747-ben restaurálják. Az 1754. Évi kanonoki vizitáció szerint a község katolikus tanítója Cseztregi István. Négy év múlva új nevet kap a templom. Titulusa: Jézus névadása. Ettől az évtől saját anyakönyve van a községnek, amely azonban az évszázadok során elkallódott. 1770-ben már malom működik a községben. A molnár, Purtser Mihály - mint kiderült, 300 Ft-ért bérelte a malmot, és egy legénnyel dolgozott. A község mészárosa, Lampek Mihály segéd nélkül végezte munkáját. Draskovics János birtokos 863, az egyház 91 részt birtokolt a területből, melyet a telkes jobbágyok műveltek. Zsellér ebben az időszakban egyáltalán nem rendelkezett földdel. A termőtalaj minőségét jellemzi, hogy "egy mérő vetés után 1 5/6 mérőt, és eképpen az 640 4/8 mérő vetés után terem összesen 1229  mérő, melyből búza 447 mérő, rozs 447 mérő, zab 325  mérő."


A Draskovics család utáni birtoktulajdonos a Szentgyörgyi Horváth család lett. Ők kezdik építtetni a község új templomát és a kastélyt. Az építkezés 1815-ben fejeződik be, a templomot 1815. szeptember 27-én szentelik fel. Ekkor telepítették át a temetőt, amely a mostani autóbusz forduló helyén álló régi templom körül helyezkedett el, a mostani fogorvosi rendelő és állatorvosi lakás helyére.
A II. József-féle abszolút monarchia türelmi rendelete lehetővé tette az evangélikusok vallásgyakorlását, de anyagyülekezetté nem sikerült felfejlődniük. A 18. században a római katolikus gyülekezet is filiává vált - Vámoscsalád plébániájához tartozott.
A régi templom bontásanyagából több család kapott. 1976-ban egy átépítés során (Bence) Nagy Károly elmondotta, hogy az ő házuk téglája is a régi templom anyagából való volt.
Az 1800-as években gyors fejlődésnek indult a falu. Ekkoriban bontották le a zsellérházat, aminek egyik fala a mai presszó kerítésében még látható. Ekkor keletkezett a jelenlegi Ady utca. A területet - részben a templom bontásanyagából - először fel kellett tölteni, ugyanis a korabeli nádas maradványa még ma is megvan. Ekkor építették az eredeti paplakást is, a mai Kossuth utca 8 szám környékén. A falu területe ekkor a jelenlegi evangélikus imaházig terjedt. Az új utca sarkán úgynevezett beszálló kocsmát építettek. A robotra épülő gazdálkodás hatására Rózsamajor indult fejlődésnek. Az 1815-ös Somogyi-féle kanonoki vizitáció alapján képet kapunk az oktatás helyzetéről: Stáncsics József tanító lakásában folyik az oktatás. A vizitáció említést tesz a tanítói fizetésről: negyedévenként 15 krajcár, 1 kenyér és Szent Mihálytól Szent Györgyig 2 db fa naponta tanulóként.


Az 1826-ban hozott Vas megyei határozat értelmében a közigazgatásban és az oktatásban Hegyfalun is a magyar nyelv használatára tértek át.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Batthyány gróf Hegyfalun népfelkelést hirdetett. Környékünkön töltött hosszabb időt a Muraközi Hadtest. Főorvosa, dr. Markusovszky Lajos, aki a szomszéd községből, Vasegerszegről választott feleséget magának.
A szabadságharc idején, szeptember 23-án Vidos József nemzetőr ezredes lett a nyugati részek védelmének irányítója.


Ő éppen Hegyfalun állomásozott egy vasi, két soproni zászlóaljjal és két huszárszázaddal, amikor Theodorovics osztrák tábornok a Jellasics táborából hazaküldött horvát haderővel betört a megyébe. Vidos huszárjai Vis mellé siettek Beerzsenyi és Gasztonyi századosok vezetésével, majd oldalba támadták a nemzetőrökkel már hadban álló ellenséget. A váratlan lökésre a császáriak az erdőbe menekülve felvették a harcot. Vidos Csepreg környékén hadba állította csapatát, melyben frissen érkezett vasi - többek köz hegyfalusi - nemzetőrök is harcoltak. A horvát horkák Kőszeg irányába menekülve kijutottak a felállított gyűrűből.

hegyfalu-kozseg.jpg

A község lakóinak egy része ekkoriban rendelkezett némi földdel és önállóan gazdálkodott, a többség azonban a földbirtokos és a módosabb parasztok földjén kereste kenyerét.


1852-ben a község határ-járása megállapítja a falu és a hozzá tartozó föld és erdő kiterjedését. Ez a dokumentum említi elsőnek a soproni út mellett fekvő "új vendéglő"-t, mely pontosan a "Sopronból Sárvárra vezető országút mellett" áll, és "déli sarkénál, hol egyenes vonalban az országút határt von Hegyfalu s Egerszegi Határok között. Innét 350 lépésre egy "Krisztus feszülettye kűbül..." A vendéglő későbbi nevén "Kűső (Külső) kocsma" 1945-ig állott. Az említett keresztet az 1984. Évi útátépítésnél hozták el a helyéről, és a faluvége és az Állami Gazdaság telepe közti, az 1800-as évek végén létesült új temetőben helyezték el. Az 1857-been keletkezett telekkönyv fő birtokosként Horváth Edmund helyett már gróf Széchenyi Gábort nevezi meg. (A birtokhoz házasságkötés révén jutott a Széchenyi család.)


A kiegyezés évében hatalmas tűz pusztította el a községet. A leégett házaknak csak egy részét építették fel eredeti helyükön: tűzbiztonsági okokat figyelembe véve - a zsúfoltság megelőzésére - új házhelyeket jelöltek ki, a telektulajdonosokat pedig más telkeken kártalanították. Ez a birtok csere-bere nem realizálódott a telek könyvben, és pereket, jogtalanságokat vont maga után.


1882-ben "becslő járást" hajtottak végre, melynek során az alábbi dűlőneveket jegyezték fel: Réti külső dűlő, Két őt közi belső dűlő, Két út közi külső dűlő, Belső Sziva völgye, Külső Sziva völgye, Berek alja-szántó, Fél hold-szeri dűlő, Sós (Soós) domb, Keleti Kőris part, Felső Nemes Mihályné fődje, Alsó Nemes Mihályné fődje, Szifa szer, Nyugoti Kőris part, Keleti erdő allya. Nyugoti erdő alatt, Seregélyhazi erdő, Nagy tábla, Jég veremi tábla, Urasági Kőris parti tábla, Alsó deák főldje, Felső deák főldje, Nagy fekete ér, Kis Fekete ér, Borgyus kerti tábla, Urasági keleti köz, Iván főldek, Rózsa majori tábla, Gödördög, Halomszer, Hosszu tábla, Anglus kerti tábla, - ezek a dűlő nevek a község határában fellelhető szántókat jelölik, A következő felsorolásból megtudhatjuk a rétek, kaszálók, legelők korabeli elnevezését: Berek alja, Fél hold szer, Sós domb allya - legelő, mely "jó fűvű, de a marhák letapossák", Nagy Völgy, Laskum, Árendás rét, Gelegenyés, Csősz, Rózsa majori legelő, Borgyus kert, Malom úton felül, Malom úton alul, Templom rét, Gyalog úti dűlő, Nagy osztály, Répcére járó, Örszág úton innen, Ország úton túl.


Az 1882. június 20-án kelt határjáráson jelen voltak: Ambrus János, mint jegyzőkönyvvezető, Takács Isván, Varga István, Kiss István, Szandi ?, Szabó Őál és Kovács György, mint választmányi tagok. A felhasznált dűlőleírás az 1877. február 24-én keletkezett adókönyv alapján készült.
A feljegyzésből kiderül, mennyire alaposan ismerték a gazdálkodók a földeket. Minden dűlőben más-más növényt termesztettek, más vetésforgót alkalmaztak, nem maradhatott el a föld minőségétől függően 2-3 évenként a trágyázás: "Réti belső dűlő: szántóföldek, mely egy részben búza, egy részben rozs, azután fele árpa, fele luherrel használtatik, harmadik évben ugarnak hagyatnak és trágyáztatnak." Ugyanez vonatkozik a legelőkre is, hisz mindegyiknél tesznek valamilyen megjegyzést a fű minőségére, mennyiségére. Az említett jegyzőkönyvből kiderül, hogy ekkor még jelentős erdőterület tartozott a faluhoz, mely urasági tulajdonban volt. Tőle kérhettek tüzelő, vagy épületfát az emberek. Szántásra ökrös fogatokat használtak.
A Széchenyiek idején Glaszner Károly bérlő mintagazdasággá fejlesztette Rózsamajort: berni, szimentáli és magyar szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozott. Ezen felül a középkori jó szintű marhatartás folyamatos volt: 1866-ban megjelent könyve szerint Hegyfalu Bécsig kereskedett ökrökkel.


Az 1883-ban keltezett telekkönyv tanulsága szerint a Széchenyi családon kívül Festetich Ágoston gróf is rendelkezett néhány holddal községünkben, a telekkönyv 1867. és 1970. számú bejegyzése erre a biztosíték.
1885-ben Holpert János a falu katolikus tanítója. 1890-ben új evangélikus iskolát építenek a faluban. 1890-ben a Vas megyei lapok foglalkozik a hegyfalui katolikus tanító problémáival: "Az iskola háztető szerkezetének javítását a hitközség elrendelvén, ez anélkül, hogy a tanítóval az előkészületek megtehetése végett közöltetett volna, ennek tudta nélkül foganatosított, a tanító szalmája-szénája, mit pajta hiányában a padláson volt kénytelen elhelyezni, az erre-arra dobálás, hányás-vetés, folytán használhatatlanná vált. Lebontván a háztetőzete a tanítónak, családjának áznia kellett a szobában is, mert a padlást nem fedték be. Gabonái, élelmiszerei teljesen átnedvesedtek."


1891-ben megindult a közlekedés a Pozsony-Szombathely vasútvonalon. A vasútvonal által feldarabolt telekrészeken új utca, a jelenlegi Jókai utca kezdett épülni. Ekkor épült a Kertész féle kovácsműhely a község második temetője mellé. A mai Kossuth utcát tovább építették a Sopron - Sárvár út irányában.


1893-ban Sugár Géza tulajdonában van a kastély és a hozzá tartozó birtok. (Egyes feljegyzések szerint ennek ellenére Széchenyi Gábor a kastélyban él 1920-ig. Id. Simon Ferenc visszaemlékezései szerint az ő édesapja szállította át Nagycenkre Széchenyi Gábor holttestét a család kriptájába.)
A birtokvásárlás kapcsán fény derül az 1867. évi faluégést követő telekkönyvi szabálytalanságokra. A dr. Király Antal alispán vezette bizottság helyszíni szemle alapján rendezte a birtokviszonyokat. Az országszerte jelentkező egyre rosszabb agrárhelyzet és az ebből fakadó elégedetlenkedés Hegyfalut nem érintette. Ennek okát az egyre több munkát illetve munkaerőt követelő Rózsamajori gazdaság működésében látom. A kastély, mint megosztó tényező már ebben az időben jelentkezett, hiszen sokkal biztosabb, emberibb megélhetést nyújtott a belső, udvari szolgálat, mint a földmunka.
A község fejlődésére jellemző, hogy 1897-ben a körorvoson kívül már gyógyszertár is szolgálta falunk egészségügyét. A gyógyszertár a mostani helyén működött. Tulajdonosa és vezetője Hafenscheer Károly volt.


Az 1900. évi népszámlálás adatai már nem tanúskodnak a nagy tűzvészről. 56 kő, vagy téglafalú, 1 téglaalapra épült vályog és 59 vályogház állt a faluban. Ebből 62 cserép,- 53 zsúptetős és 1 fazsindelyes volt. Ekkoriban számolódott fel Tapaszfa major, és megkezdődött az erdő irtása. A lakosság jelentős része (657 fő) római katolikus, 231 evangélikus, 30 zsidó vallású, Az összlakosság 958 fő, ebből 475 nő, 483 férfi. 6 évesnél fiatalabb 156, 60 évnél idősebb 74 fő. 6 idegen anyanyelvű élt falunkban. Örvendetes adat, hogy 657 írni, olvasni tudó ember élt a faluban. (Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a 156 6 éven aluli gyermeket, megállapíthatjuk, hogy a korabeli viszonyokhoz képest a lakosság jelentős százaléka nem volt analfabéta.)
A kereskedelem ebben az időben szinte teljesen a zsidó lakosság boltjaiban folyt, a Kossuth és Ady (ebben az időben: Fő utca és Csesztereg) sarkán álló kocsma is zsidó tulajdonban volt - tőle árendálták.


1906-ban Holpert János és Hampel Paula a község tanítói.
1910-re 22 új ház épült a faluban. 1913-ra készült el a Sárvár - Répcevis vasútvonal - ezzel Hegyfalu vasúti csomóponttá vált. Községünk ebben az évben vált ki Vámoscsalád filiái közül, önálló plébánia lett, első plébánosa Móricz Lajos lett. Önálló anyakönyvünk első bejegyzése október 4-i: Lőrincz Lajos simonyi cseléd és Németh Anna gércei cseléd Lajos nevű fiának születése. A házassági anyakönyv első bejegyzése október 18-i: Fejér Gyula szombathelyi tisztviselő és Hollósi Emilia házasságkötése.
Ebben az évben új gyógyszerész költözött a faluba: Eger József, aki megvásárolta első tulajdonosától a patikát.


Ebben az évben költözött mostani helyére a plébánia, az akkori orvossal történt lakáscsere eredményeként. 1912 és 1919 között Sugár bérbe adja a kastély körüli dominius jelentős részét a cenki cukorgyárnak. Ezzel - ha idényjelleggel is, és éhbérért - jelentős munkalehetőséghez jut a község nincstelen napszámos rétege.
Az első világháború érzékeny veszteséget okozott a községnek: 143 embert vittek a frontra, közülük 23 halt meg.


A Tanácsköztársaság idején a kastélyban két turnusban gyerekeket üdültettek. A falu vezetéséét Németh József, Varga János, Sali Sándor és Szalai József veszi át - ők alkották a direktóriumot. A tanácshatalom végét egy ellenforradalmárokkal megrakott páncélvonat megjelenése jelentette: a falunak szegezett géppuskák látványa elejét vette az ellenállásnak. A tanács vezetői csendőrkézre jutottak. Szerencsére véres megtorlás nem történt. Ebben az időben a falu tanítója Falvi Károly és Kiss Istvánné.


1918-ban ismét Sugár gazdálkodik a birtokkal - ekkortól emlegetik a Rózsamajori lóvasutat, mely a Répceevis felé közlekedő vonalról iparvágányszerűen ágazott le a ma még meglévő Rózsamajor állomástól Manettáig. A majorban szélmotor működött, melyet víz szivattyúzására használtak. Ebben az évben kerül szóba: körállatorvosi állás létesítésére jelentkezik igény a nagyszámú állatszállítás miatt. Ez azonban "ismeretlen" okok miatt elmaradt.


1920-ban a lakosság száma 1066-ra nő. Emelkedik az ipari jellegű munkát végzők száma. A Halmossy család által bérelt malomban ebben az időben kezdtek villamos energiát termelni. Az uraság elárverezteti Tapaszfa majort. Új utca építését kezdik meg - a jelenlegi Petőfi utca.
A falu tovább épül Rózsamajor irányába is. 1921-ben ketté választották a Hegyfalu székhellyel működő egészségügyi kört. Az orvos ebben az időben dr. Bernáth Imre volt. 1923-ban az Országos Földosztó Bizottság 176 kat. Holdat váltott át, 116 igénylő jelentkezett földért. A földbérlet 160 kg gabona volt. A földmérésnél azonban hihetetlen mérvű hibákat vétettek.

Még ugyanebben az évben jelzést kapunk arról, hogy ebben az időben már állami fizetéssel rendelkező bába él a faluban, akinek lakásgondjával foglalkozik a Nagy János bíró és a Szerdahelyi László vezette körjegyzőség. A bába először Hegyfalun, majd Hegyfalun és Zsédenyben látta el teendőit.


Sugár ekkoriban - meggyengült anyagi helyzeténél fogva - kezdte elaprózni birtokát. 1924. októberében ismét tűz pusztított a faluban. Először Damonyai János pajtája gyulladt fel, majd a tűz átcsapott a szomszédos gazdasági épületekre is. Szerencsére lakóház csak egy égett le - Balogh János háza - a többi sértetlen maradt. A falu bírája ekkor Hollósi József volt, a tűzoltó parancsnok Hollósi István. A korabeli elöljáróság élhetetlenségét, fukarságát jellemzi, hogy a tűz ellenére az alispáni javaslatot elvetve nem voltak hajlandók bővizű közkút furatására.

1925-ben Halmossy Pál szeszfőzdééét alapít - az elöljáróság 85 literes üst beállítását engedélyezi. A községben egyre nő az iparos - kereskedő réteg létszáma. 1925 áprilisában Horváth József vendéglős elnökletével iparos kör alakult. Ennek részben politikai-gazdasági, részben kulturális feladatai voltak. A kör zászlaját dr. Tauber Sándor kanonok szentelte fel, a zászló-anya tisztet Sugár Gézáné vállalta. Ez alkalomból a MÁV "Haladás" dalárdája is szerepelt a községben.


Sugár még ebben az évben ismét bérbe adja a birtok jelentős részét a cenki cukorgyárnak. 1926-ban körorvosi lakás építését tervezik, de az elöljáróság a költségekre való tekintettel eláll a tervtől, és a kiskastélyt (Kossuth u. 8. Sz.) akarják megvásárolni Sugár Gézától. Nem sikerült megállapodniuk a vételárban. Ezután felvetődik a régi temető környékén egy építkezés terve, de annak megkezdésére - anyagiak és hozzáállás híján - nem kerül sor.


A következő évben Molnár István bíróskodása alatt tovább tart az építkezési huzavona. Ekkor már közjegyzőség építésére is szükség lenne - sem ez, sem az nem valósul meg.

Ekkor kerül sor a már 1919-ben tervezett körállatorvosi állás létesítésére. Az állatorvos Török Vince lett, aki Erdélyből települt Hegyfalura. 1924 és 1927 között magánállatorvosként dolgozott. A Rózsamajorban működő mintagazdaság, és a helybeliek jelentős számú állatállománya tette szükségessé, hogy az állateladásoknál egy, a község alkalmazásában álló állatorvos elérhető legyen.


1928-ban Sugár ismét darabolni akarja a birtokot, de báró Gerliczy Félix a kastéllyal együtt megvásárolja. Ő újíttatja fel a kastélyt, és párját ritkító park kialakításába kezd. Ebben az időben már volt a kastélyban telefon. Az átalakítási munkálatokhoz a községtől megvásárolja a köztér egy részét. (A jelenlegi buszforduló környéke) Az építkezés befejezése után a tér a Szent Imre Herceg tér elnevezést kapja.


1929-ben a Vacuum Oil benzinkutat létesít. Ezt a példát követve Horváth Rezső engedélyt kér a jegyzőségtől, hogy a háza előtti közterületen - az előbbi, hordozhatóval szemben - állandó benzinkutat létesíthessen. Érdekességnek szánt adat: hogy ekkoriban jelent meg Joós Sándor hegyfalusi kocsislegény néhány verse.
A Nyugatmagyarország című folyóirat 1928. december 10-i számában jelent meg a következő verse:

"Kisfalum határát össze-vissza járom,
Oly ismerős minden itt ezen a tájon.
Olyan szép itt minden,
Hiszen nem is régen
Itt szállt el felettem az én gyermekségem,
Olyan szép itt mindez, és minden olyan régi,
Nem győzőm a kedves emlékeket nézni.
Vissza húznak újra
Pár évvel a múltba.
Feltűnnek a régi, szép emlékek újra."

A Gerliczy-féle birtokvásárlás kapcsán fény derült az 1923-ban elkövetett baklövésekre, mérnöki révedésekre. Kiderült, hogy hihetetlen mérvű aránytalanságok történtek - egyes területeken egész más földterületek után adóztak a kisparasztok, mint ami valójában az övék volt. Fény derült arra is, hogy Simon Károly. Erős József és tizenkét mási napszámos 1925-ben befizetett ugyan előzetes költség címén egy jelentős összeget, de sem ezt nem kapták vissza, sem földet nem kaptak.

Ez is jellemzi a korabeli elöljáróság "jóhírét": bár hogy is várhatnánk l, hogy a nincstelen zsellérek érdekeit képviselje egy-egy negyven-százhúsz holdon gazdálkodó elöljárósági tag! 1931-ben összeütközésbe került Gerliczy báró és az elöljáróság - Hegyfalu vadászbérleti jogát ugyanis nem neki, a helybéli földesúrnak, hanem egy Potyi Gyula nevű ölbői lakosnak adják.

Változatlanul nem kerül sor az orvoslakás és a jegyzőség építésének megkezdésére.
A korabeli elöljáróság évről évre elutasít minden haladó, humánus felvetést. Nem szereltetik be a közvilágítást, nem hoznak létre leventekönyvtárat. (A leventeegylet vezetője a jegyző, Szerdahelyi László volt.) Országszerte osztanak ingyen vetőgabonát, de a hegyfalui elöljáróság elutasítja Gróf István és társai kérelmét. A védőnő elköltözik, lakást ugyanis nem kap, és fizetése kevés a községi tulajdonú lakás bérleti díjára. (A bába lakását elköltözése után azonnal egy legeltetési egyesülésnek adják ki.)


Ekkoriban már élesen elkülönül a parasztság, napszámosok, szegényparasztok mellett 100-120 holdas nagygazdák élnek a faluban, a napszámosok főleg náluk vállalnak cselédkedést. Az uradalmi gazdasági cselédek száma erősen csökken. 1930-banmár csak 998 ember él a faluban az alábbi megosztásban: őstermelő 687, ebből 385 az eltartott. Kisiparral 151 ember foglalkozik, ebből eltartott 77. A 9 kereskedő - vendéglősre 11 eltartott jut, 11 közszolgálati alkalmazottra 14 családtag jut, a véderőnél 3 fő szolgál, a cselédek száma 25, ebből 5 eltartott. A nemek megoszlása: 522 férfi, 476 nő. 156 ház áll a faluban, többségük (137) kőből, vagy téglából épült. A korabeli tűzesetek tanulsága kifejezésre jut abban, hogy már 146 a cseréptetős házak száma. 894 az írni, olvasni tudók száma. Abszolút többségben (784 fő) vannak a római katolikusok. Rajtuk kívül még 1 görög katolikus, 4 református, 12 izraelita és 197 evangélikus él a faluban.

Az országszerte növekvő agrárválság (búzaár zuhanása stb.) a Dunántúl agrárproletariátusát nem mozgatja meg a makói békési parasztokhoz hasonlóan. A helyi lakosság elenyésző mértékben foglalkozott politikával - csak választások idején jelentkezett némi élénkség a falu életében.


Gerliczy a csőd szélén áll, nővérei állandóan perelik. (A gazdasági válságot figyelmen kívül hagyó báró több millió pengőt fektetett a kastélyba.)
1931-ben ismét tűzvész pusztít a faluban. A mai Kossuth utca templom felöli részén csapott fel a tűz, és hamarosan három ház borult lángba. A tűzoltóparancsnok ekkor Molnár M. Lajos volt. (A Hegyfalui Tűzoltóegyletet 1886-ban alapították.) Az 1931. évi tűz cca. 40 ezer pengő kárt okozott. Kilenc ház, nyolc pajta, tizenhárom istálló, harmincöt sertésól éget le, rengeteg lábas jószág pusztult el.


Ebben az időben a falu nagyobb birtokosai a következők voltak: Gerliczy Félix 410, - Bernáth István 35, - Bokor Fehér József 25, - Halmossí Pál és fiai 80, - Hollósi József 27, - a r. k. plébánia, Kozák Kálmán, Molnár M. János 30. - Sugár M. és Erzsébet 90, - Schwarxz József 25, - Takács József 25 kat. Hold földdel rendelkeztek. 4 kocsma működött a faluban, tulajdonosaik: Nagy Imre, Horváth Istvánné, Pócza József, Schwarcz József. A malom tulajdonosa változatlanul Halmosssy Pál. A vasútállomás főnöke Mesterházi Nagy Károly volt. Építkezési vállalkozó: Saródi Imre. Ebben az évben Gerliczy Félix 1942 lejárattal földhaszonbérbe adta birtokát Németh Mihálynak. 1934-ben árverezik a kastély ingóságait. 1935-ben maga a kastély árverésre kerül. 1936-tól Osskó Irnák a körjegyző. Ekkoriban a jegyzőség építése ismét szóba kerül, és 1938-ban (közel 15 éves huzavona után) megkezdik az építkezést.

A kastély és a birtok 1940-ben Sorg Jenő kezére kerül. (Gerliczy Félix külföldre szökik.) Sorg felszedeti a Rózsamajori lóvasutat, lebontatja az üvegházak jelentős részét, melyek a kastélyparkban állottak, és a háborús készülődés okozta nagyfokú vaskeresletet kihasználva értékesítette a vasanyagokat. A zsidótörvény végrehajtásának eredményeként üresen maradt Schwarcz-féle kocsmát 1940-ben lebontják. Anyagát Saródi Imre vásárolja meg.

1943-ban a kastélyt Sorgtól az OTI vásárolja meg, és megkezdik a Tüdőszanatórium építését. Ekkor építik az üvegházak helyén a pavilont és a kúrafolyosót, de befejezniük már nem sikerült: az emeletráépítés nem valósul meg, az intézetet átveszi a hadsereg. A kastélyban a H. M. ruharaktárat és varrodát rendeztetett be. Ugyanebben az évben körbábai állást létesítettek: a körbába Németh Sándorné volt.


A háború végéig Ruzsa János colt a jegyző. Az orosz csapatok március 26-án elérik Vas megyét. A németek Rába vonalában kiépített állásai nem tudják feltartóztatni az előrenyomulást. Visszavonulásuk közben is folytatják a kiürítést - velük menekülnek a rendszerhű államigazgatás tagjai és a még itt maradt arisztokrácia jelentős része.
Március 28-án, a kora délutáni órákban Sárvár után szovjet csapatok elérik a Hegyfalut, majd tovább vonulnak. Még aznap este megválasztják a község új jegyzőjét, Németh Kálmánt, aki felesküszik az ideiglenes kormányra.

1945. március 31-én létrehozzák a Nemzetőrséget. A falu népe hozzálát a község útjainak helyreállításához. Megalakul a nemzeti Bizottság, vezetője Halmossy- Lajos lett. Májusban Pados Ferenc kezdeményezésére létrehozzák a KMP hegyfalui alapszervezetét. Horváth Lajos elnökletével létrejön a földosztó bizottság. Megalakul az SzDP Kertész Pál, - a Kisgazdapárt, Halmossy Lajos, - és a Nemzeti Parasztpárt Németh József vezetésével. Megalakul a DEFOSZ (Dolgozó parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége) Ohr Lajos, - és az UFOSZ (Újgazdák és Földhözjutottak Országos Szövetsége) Pados Ferenc elnökletével.
A Tüdőgyógyintézet, a római katolikus és az evangélikus iskola katonai raktár volt, de szeptemberben már megkezdődött a tanítás. A tanfelügyeletet dr. Rozmán József látta el, a katolikus iskolában Falvi Károly és Kiss Istvánné tanítottak.


Október 13-án Nagy Lajos bíró, Kertész Pál helyettes bíró, Udvardi László és Sümegi József esküdtek állnak a helyi ügyek intézésének élére. A szovjet csapatok 1946-ban kiürítik a kastélyt, folytatódhat az építkezés. 1947-ben új házhelyek kijelölésével bővül a község - elsősorban a Damjanich, József A. és a Kossuth utca épül tovább. Gróf János vezetésével létrehozzák a Takarékszövetkezetet. Megalakul az első testedző kör - elnökük Nagy Imre lett. 1948 a fordulat éve. Egyesül a KMP és az SzDP, a Magyar Dolgozók Pártja néven továbbműködő szervezet első vezetője Polgár Ferenc volt. A falu bírája Kertész Pál, a közjegyző Kósi Kálmán. A Földszövetkezet. Irodát nyit a bolt épületében (a mai tsz. Iroda helyén). Átadják a Szanatóriumot, első igazgatója ideiglenesen dr. Katona László, majd rövidesen felváltja dr. Fugi Károly. Varga Péter és Sipos Dezső vezetésével megindul a mozi, a községben ugyanis december elején vezetik csak be a villanyt.


1949-ben elkészül a sportpálya. A falu és a Szanatórium sportköre egyesül, és Szakszervezeti Sport Egylet néven működik Nagy Imre és Sipos Dezső vezetésével. Év végére megszűnik a jegyzőség - megalakulnak a tanácsok. Az utolsó falusi bírótól, Udvardi Lászlótól Varga Géza tanácselnök veszi át az irányítást. A tanács tagjai lettek: Varga József, Gróf János, Sáray József, Kondor Károly, Szalay Dénes, Fentős József, Gróf Kálmán, Szalai János, Németh Mihály, Sümegi József, Polgár István, Nemes Gyula, Körös József, Kiss István, Torkos Elek, Németh Dezső, Simon Ferenc, Rácz Sándor, Szakács Mózes, Paulusz József, Sali Géza, Sali Mária, Balogh József, Nagy István, Balogh Kálmán, Fenyvesi Valéria, Kovács Margit és Borzon József. V. B. titkár Szalai Dénes volt.
1950-ben megalakul az első tsz - Petőfi Termelőszövetkezeti csoport néven, 13 taggal, Pados Ferenc vezetésével. A Szanatórium igazgatója dr. Seri István, amikor létrejön a község első könyvtára. Ezt még csak a Szanatórium betegei használhatták. A könyvtáros Szalay Margit volt.

Kálmán József

 

 

Vas Megyei Idősek Otthona Hegyfalu


hegyfalu-szechenysi-kastely.jpgA Vas Megyei Idősek Otthonának épületét 10,36 hektáros park öleli körül. Az kastély építését a XVII. századra teszik, a mai formáját 1815-ben érte el.
Az épület 1943-tól az OTI tulajdonába került, 1949-ben itt alakult meg a hegyfalui tüdőszanatórium, majd kórházként funkcionált egészen 2002. augusztusáig.
Az idősek otthonában 2002. szeptember eleje óta fogadjuk lakóinkat. Az intézmény 140 férőhelyes, az ellátást igénylők elhelyezésére 1 - 2 - 4 ágyas szobákban van lehetőség.
Az idősek otthonában elsősorban azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek az ápolását - gondozását végezzük, akiknek az egészségi állapota nem igényel rendszeres gyógyintézeti kezelést.

Szolgáltatások igénybevételéhez kérelmet kell benyújtani. Az ehhez szükséges formanyomtatvány a 9/1999. (XI. 24.) Sz.Cs.M. Rendelet, 1. számú melléklete. A kérelmet az otthon igazgatójához kell eljuttatni, amelyhez csatolni kell a jövedelemnyilatkozatot, illetve azokat az adatokat, amelyek a nyilvántartáshoz szükségesek. A nyomtatványok beszerezhetők a családsegítő szolgálatoknál, kisebb településeken az önkormányzatoknál.
Az igazgató tájékoztatja a kérelmezőt az ellátás feltételeiről, majd írásban értesíti a kérelem elbírálásáról az ellátást, igénylőt.

Szolgáltatásaink - az intézmény gondoskodik:
  • az állandó felügyeletről,
  • az állandó felügyeletről,
  • a napi háromszori étkeséről,
  • a ruházat, textília biztosításáról és tisztántartásáról,
  • a foglalkoztatás megszervezéséről,
  • a szabadidő hasznos és kulturált eltöltéséről,
  • az értékek, vagyontárgyak megőrzéséről,
  • jogi képviseletről, érdekérvényesítésről, stb.
Az intézmény szolgáltatásainak igénybevételére havi térítési díjat kell fizetni.

Az intézményben dolgozó szakemberek munkájuk során arra törekednek, hogy az otthon lakóinak minél magasabb szintű fizikai, mentális és egészségügyi ellátást biztosítsanak.

Vas Megyei Idősek Otthona 
9631 Hegyfalu Kossuth. u. 2. 
Számlaszám:1174037-15574266 
Telefonszám: 95/340-010 

Igazgató 
Dr. Szalayné Boldizsár Anna 

Gazdasági igazgató 
Horváth Nándor 

Intézményvezető főnővér 
Szandi Lajosné 

Mentálhigiénés csoportvezető 
Szabóné Lázár Éva

  

Mi már nem az irigység kultúráját tekintjük társadalmi normának a mikroközösségeinkben

A Yagooft többnyelvű szociális hálón a mikroközösségek (te és a barátaid) egymással kommunikálnak, kereskednek, egymást védik és az emberiséghez kapcsolódva egy idő után önállóvá, önellátóvá válnak! 

Az 50 Dollar Deal program egyfajta mód arra, hogy nagy tömegek anyagilag megerősödjenek! Természetesen ingyenes felhasználóként is jól jársz, mert örökös online nyelvtanuló rendszer költözik az otthonodba a többi ingyenes szolgáltatásról már nem is beszélve!

Globális célunk az emberiség fizetőképességének növelésével lendületbe hozni a termelést, működésbe hozni az országok gazdaságát! 
Itt találod a mikroközösségeink meghívó linkjét. Természetesen a regisztrációt követően a te mikroközösséged meghívó linkje is felkerül a facebook oldalunkra. http://www.facebook.com/YagooftCulturalcreatives
 

A mappában található képek előnézete magyarságtudat