Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fluor és az emberi egészség

2013.01.28

 

Elmélet: ”A fluorid káros a fogaknak”

flourid rossz a fogaknak

Ez egy olyan összeesküvés elmélet, amit nagyon hosszú ideig tagadtak.  De most még a CNN is bevallja az igazságot …

Az amerikai Egészségügyi Minisztérium és Környezetvédelmi Ügynökség javasolja a változtatást a megnövekedett fluorózisos esetek miatt – ezek olyan állapotok, ami miatt foltok és csíkozódás jelenik meg a gyermekek fogain. Továbbiak itt: A tíz legrosszabb módja annak, ahogy gyermekeinket mérgezik: oltásokkal, az élelmiszerrel, videojátékokkal és sok mással…

 

A fluor és az emberi egészség

2013-01-25 | 12:49  Forrás: Tminfo http://www.tminfo.hu/erdekessegek/a-fluor-es-az-emberi-egeszseg/

 

Olvasóink komoly érdeklődést mutattak a fluor, és a fluorid egészségre gyakorolt hatása kapcsán, ezért úgy döntöttünk, keresünk egy hiteles forrást e témáról. Köztudott, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható fogkrémekben található fluorid. Az ivóvízben pedig az EU felmérése szerint 0,1-6,0 mg/l fluorid található, méghozzá hexafluorsziliciumsav és hexafluorszilikátok formájában. Ezek mesterséges, az ivóvízhez hozzáadott anyagok. Az alábbi interjú az Egyesült Államokban készült, így az ottani körülményeket ismerteti. Az interjú tudományos hitelessége miatt azonban segít eligazodni a fluor egészségügyi hatásairól.]

Kathleen M. Thiessen a SENES Oak Ridge, Inc. Center for Risk Analysis vezető kutatója. 2003 és 2006 között az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) azon bizottságának tagja volt, amely az ivóvízben lévő fluor hatásait vizsgálta.Bőséges tapasztalattal rendelkezik az emberi szervezetet támadó környezeti szennyezőanyagok területén, valamint a környezetre és az egészségre leselkedő veszélyek kockázatának felbecslésében. Dr. Thiessen nemrég egy munkacsoportot vezetett a Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség „Bioszféra modellező és értékelő módszerek” elnevezésű programjában. Doktorátusát a Tenessee-i Egyetemen szerezte.

Az alábbi interjú 2006. július 29-én hangzott el, amikor is Dr. Thiessen Michael Connett-tel, a Fluoride Action Network munkatársával beszélgetett a fluorral kapcsolatos toxikológiai irodalomról írt áttekintő tanulmányáról. Dr. Thiessen a “Fluoride and the Endocrine System”  (A Fluor és az endokrin rendszer) című konferencián már előtárta eredményeit. Dr. Thiessennek a konferencián elhangzott előadása power point fájl formájában hozzáférhető ezen a linken.

Az interjú átirata

MICHAEL CONNETT: Dr. Thiessen, ön nemrégiben vett részt egy toxikológiai vizsgálatban, amelyet a Nemzeti Kutatási Tanács végeztetett el.

DR. KATHLEENTHIESSEN: Így van.

CONNETT: Három év: rengeteg idő, hatalmas mennyiségű kutatási irodalom átolvasása és számtalan vizsgálat elvégzése. Melyek azok a kérdések vagy témák, amelyek a legmélyebb nyomot hagyták önben, és amelyek érzése szerint a legfontosabbak abban a kérdésben, hogy a fluor miként hat az emberi egészségre? Mit kell tudnunk minderről?

THIESSEN: Úgy gondolom, hogy fontos tudni: a bizottságunk egyhangúlag leszögezte: az ivóvízzel kapcsolatban megállapított fluor határértékek egyáltalán nem védik az emberek egészségét. Ezt azon egészségügyi hatások vizsgálata alapján állapítottuk meg, amelyeket hosszú időn át a fluornak tulajdonítottak. A fogakra és a csontozatra gyakorolt hatásokra gondolok.

Kimutattunk számos olyan területet is, ahol káros hatások jelennek meg, vagy legalábbis látszanak megjelenni. E területeket korábban soha sem hozták kapcsolatba a fluorral, legalábbis a tudományos fősodor irodalmában, amelyeket például a kormányzati ügynökségek is támogatnak. És arra a következtetésre jutottunk, hogy ezeket a területeket is meg kell vizsgálni, mivel az amerikai lakosság számára fontosak lehetnek, még rendes ivóvíz értékek esetén is. Még akkor is, ha ezek az értékek meg sem közelítik a megszabott határokat.

CONNETT: És különösen a kérdés endokrin vonatkozásaira összpontosítottak. Mint mondta, a múltban a fluor hatásait elsősorban a fogakkal és a csontokkal kapcsolatban vizsgálták. Ám nem tudatosult, hogy a fluor hatással lehet az endokrin rendszerre. Mit tudna mondani azzal kapcsolatban, hogy a fluor miként hat a belső elválasztású (endokrin) mirigyekre?

fluor-vizTHIESSEN: Jelentős mennyiségű irodalom mutat rá arra, hogy a fluornak való kitétel tényleges hatást gyakorol az endokrin rendszerre vagy e rendszer részeire, legkevesebb bizonyos egyénekben. Valószínűleg több oka is van annak, hogy egyeseken miért mutatkoznak hatások, míg másokon nem. Ezek közé tartoznak az étrendi és genetikai tényezők, valamint az ártalomnak való kitettség egyéni szintje, szemben a populáció vagy a csoport szintjével.

Egy ideje már rendelkezésünkre áll egy történeti adatbázis. Számos kutatást végeztek már a témában, mielőtt az emberek gondolkozni kezdtek volna azon, hogy a fluor miféle hatást gyakorol az endokrin rendszerre. A korábbi tanulmányokat végző kutatók jó része még nem rendelkezett azokkal a technikai lehetőségekkel, amelyek a modern kutatásokat végzők számára már hozzáférhetők voltak. Így tudományos szempontból is rendkívül érdekes összerakni a hozzáférhető információ darabokat.

CONNETT: Van-e bizonyíték arra, hogy a fluor hatással van a pajzsmirigy működésére? Ha igen, akkor miként?

THIESSEN: Igen, van. Számos tanulmány világít rá arra, hogy a népesség növekvő részénél mutatkozik golyva, azaz pajzsmirigy megnagyobbodás, amely a test természetes próbálkozásra arra, hogy kompenzálja a pajzsmirigy alulműködését vagy az elégtelen jódbevitelt. Több tanulmány kimutatta azt is, hogy ahol a fluor koncentráció nagyobb az ivóvízben, ott a golyva előfordulása is nagyobb. Más tanulmányok azt tárják fel, hogy e csoportok tagjaiban az átlagos hormonkoncentráció is megváltozik. Az eddig elvégzett kutatások száma nem elegendő ahhoz, hogy pontosan megállapítsuk, az emberek hány százalékát érinti a hatás, az emberek hány százalékánál lesz a pajzsmirigy serkentő hormon (TSH) szintje magasabb az átlagosnál – ez jelzi ugyanis a pajzsmirigy alulműködését. Mindenesetre elegendő mennyiségű kutatás áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kijelentsük: a fluor hatással van a pajzsmirigy működésére.

CONNETT: El tudná magyarázni az alapvető okát annak, hogy a fluor miért járulhat hozzá a pajzsmirigy alulműködéséhez?

THIESSEN: Úgy tűnik, hogy bizonyos egyéneknél a fluor pajzsmirigy gátló vagy a pajzsmirigy alulműködését okozó hatással rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy hatására a pajzsmirigy általános működése a kelleténél gyengébb lesz. Ennek kialakulására számos lehetőség van.

Fontos megjegyeznünk azt, hogy ezek a hatások sokkalta súlyosabbak azoknak a körében, akik már eleve jódhiányosak. Másik eshetőség, hogy a jódhiányosok körében már kevesebb fluornak való kitétel is hatással van a pajzsmirigyre.

Lehetséges, hogy a pajzsmirigy működésére – azaz magára a pajzsmirigyre – irányuló közvetlen hatás is kimutatható, mégpedig a tekintetben, hogy az mennyi hormont választ ki. Mivel az egész helyzet igen komplex, más hatások is szóba jöhetnek. Az egyik nagyon valószínű lehetőség a fluornak az a hatása, hogy gátolja azokat a deidonáznak nevezett enzimeket, amelyek a pajzsmirigy hormon kiválasztott formáját (T4) a pajzsmirigy hormon aktív formájává (T3) alakítják. Így lehetséges, hogy a pajzsmirigy maga tökéletesen működik, ám a periferiális szövetekben egy enzim gátlódik, így az aktív hormon nem jut el a szövetekhez a kellő koncentrációban. Ennek nyomán az emberek lényegében ugyanazt élik meg, mintha a pajzsmirigyük alulműködne.

CONNETT: Előfordul jódhiány az Egyesült Államokban?

THIESSEN: A Betegségellenőrzési Hivatal jelentése szerint a vizsgált amerikai lakosság 12 százalékánál a vizeletminta a kívánatos szintnél alacsonyabb jód értéket mutatott. Ez azt jelzi, hogy nem kerül a szervezetükbe a megfelelő mennyiségű jód. Feltehetőleg ennek az az oka hogy az emberekre nagy nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy csökkentsék a sófogyasztást. Mivel sokak számára az egyik legfőbb jódforrás az asztali só volt, ennek csökkentésével a jódbevitelük is lecsökkent.

CONNETT: És hogyan függ ez össze a fluorral kapcsolatos kérdéssel?

THIESSEN: A jódbevitel nagyon fontos a megfelelő pajzsmirigy működés szempontjából. A testnek elegendő pajzsmirigy hormonnal kell rendelkeznie ahhoz, hogy fenntartsa a normális működést. A fejlődő magzatban és gyermekben pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy végbemenjen a normális növekedés és fejlődés, különösképpen az idegrendszer fejlődése. Tehát a jód nagyon fontos tényező. A fluorral kapcsolatban pedig azt mondhatjuk, hogy amennyiben a fluor vagy egy más aktív vegyület a pajzsmirigy működésében csökkenést okoz és hatására a hormon aktív formájának termelődése lecsökken, máris egy komoly problémával nézünk szembe.

CONNETT: A fluor hatására tehát a jódhiány tünetei még súlyosabbá válnak? Összegezné kérem a fluor és a jódhiány kérdését?

THIESSEN: A rendelkezésünkre álló információ azt jelzi, hogy a fluornak a pajzsmirigyre gyakorolt hatásai súlyosabbak, ha az adott személy vagy állat szervezetébe nem jut be a megfelelő mennyiségű jód. A másik lehetőség pedig, hogy az elégtelen jódbevitel esetén a fluornak való kitettség hatásai alacsonyabb szinteken is megmutatkoznak. Az elégtelen jódbevitel tehát egyrészt fogékonyabbá teszi az egyént a fluornak való kitettség hatásaira, másrészt pedig a fluornak való kitettség súlyosbítja a jódhiány tüneteit.

CONNETT: És amikor megvizsgálták azokat a dózisokat, amelyek már hatást gyakorolnak a pajzsmirigyre a jódhiányos és a nem jódhiányos egyénekben, hogyan viszonyulnak ezek azokhoz a dózisokhoz, amelyeknek az amerikaiak legnagyobb része ki van téve?

THIESSEN: Sok amerikai kap akkora fluor dózist, amely már hatást gyakorol a pajzsmirigyre. Különösen igaz ez a jódhiány esetén. Egy átlagos amerikai lakos naponta testsúlykilogrammonként 0.03 miligramm fluornak van kitéve. Ez persze az átlag. Sokan e fölötti értékkel, sokan ez alatti értékkel találkoznak. A fluornak való kitettség értéke pedig, amelynek nyomán egyesekben – de nem mindenkiben – pajzsmirigy problémák jelentkeznek, szintén e körül mozog.

CONNETT: A két érték tehát átfedi egymást?

THIESSEN: Igen.

CONNETT: A víz fluorozásával kapcsolatban egy olyan politika uralkodik, hogy mindenki egységes dózist vagy koncentrációt kap fluorból. Mi lenne a reakciója arra az elképzelésre, hogy a lakosság tagjai közül mindenkit azonos dózissal kezelünk, de legalábbis feltételezzük, hogy minden ember hasonlóképpen fog reagálni ugyanarra a mennyiségre?

THIESSEN: Nem számít, hogy milyen szennyezőanyagról van szó, ugyanazt a reakciót várni mindenkitől butaság. Ez nem veszi figyelembe az étrendi eltéréseket, nem veszi figyelembe a vízfogyasztás változását, nem veszi figyelembe az adott szennyezőanyagra való genetikai érzékenységet.

CONNETT: És van arra bizonyíték, hogy az egyének különbözőképpen reagálnak a fluorra? Lehetséges, hogy néhány ember érzékenyebb a fluorra?

THIESSEN: Van rá bizonyíték, több forrásból is, hogy az emberek különféleképpen reagálnak a fluorra. Attól függ, hogy melyik végpontot nézzük, ám kétségtelenül különbség mutatkozik az egyének táplálkozása között. Egyesek elegendő mennyiséget fogyasztanak általában véve minden fajta tápanyagból, különösképpen a nyomelemekből. A népességben ezen kívül vannak genetikai eltérések. Egy enzim genetikailag különböző formái különféleképpen reagálhatnak. Ez kétségtelenül szerepet játszik. Az egyének kitettsége azért is változik, mert másfajta forrásoknak vannak kitéve. A vízfogyasztásuk mértéke nagyon eltérő, és hasonlók. Szinte minden dologra nagyon széles tartományban mozog a lakosság reakciója.

CONNETT: Van esetleg valamiféle fenntartása a víz fluorozásával szemben, és ha igen, akkor mi ez?

THIESSEN: Mint tudós mondom most, arra az információra alapozva, amelyet végignéztem, hogy egy emberekre káros hatással lévő anyagnak való kontrollálatlan és felülvizsgálatlan kitettséggel állunk szemben. Semmi kifogásom nem lenne akkor, ha ez is receptre felírható gyógyszer lenne, amelyet az orvos vagy bármely más hozzáértő egészségügyi végzettségű személy kontrollálna abban a tekintetben, hogy valaki mennyit fogyaszt, milyen mellékhatásai vannak a szernek és hogy hatékony-e egyáltalán.

CONNETT: A fluorra érzékeny lakosságról beszélve, mi a helyzet a vesebetegekkel?

THIESSEN: A vesebetegek kevesebb fluort tudnak kiüríteni a testükből. Mivel a fluor kiválasztásának rendes útvonala a vizeleten keresztül vezet, a szervezetük több fluort fog visszatartani. Így, ha a vesék nem működnek megfelelően, többet fognak megtartani. Ezért minden olyan probléma kockázata növekszik, amelynek az oka például a fluorid felhalmozódása a csontokban vagy magasabb fluorszint a véráramban. Számos vesebeteg ezen kívül több vizet fogyaszt, mint az egészséges emberek, s ez azt jelenti, hogy a fluorbevitelük jóval magasabb, mint egészséges társaiknak.

CONNETT: És milyen káros hatásokat tapasztalhatnak a vesebetegek?

THIESSEN: Az 1970-es években már voltak olyan tanulmányok, amelyek leírták a vesebetegekben a csontok fluorízisét, melyet részben a magasabb vízfogyasztás, részben pedig a fluor csökkent kiürülése magyaráz.

CONNETT: És a cukorbetegek?

THIESSEN: A cukorbetegek – különösen azok, akiknek a cukorbetegsége nem ellenőrzött vagy nincs megfelelő ellenőrzés alatt, valamint akiket még nem diagnosztizáltak vagy nem reagálnak megfelelően a kezelésre – sokkal több vizet fogyasztanak. Sok cukorbeteg akinél észreveszik a betegséget, azt gondolta, hogy egészséges, pedig a szomjúságérzete extrém magas. Így a magas vízbevitel következtében több fluort kapnak. A betegség előrehaladása folyamán pedig sok cukorbetegben bizonyos fajta veseelégtelenség fejlődik ki. Így újfent megjelenik a fluor kiürülésének problémája.

CONNETT: Fel tudná sorolni, hogy a népesség mely része fokozottan érzékeny a fluorra?

THIESSEN: Attól függ, hogy a fluor mely hatásairól beszélünk. Ám sok hatásra azok a legérzékenyebbek, akik nem visznek be megfelelő mennyiségű tápanyagot a szervezetükbe, vagy általánosan vagy pedig bizonyos dolgok terén (különösen a kalciumot és a jódot szeretném kiemelni). Azok, akik nagyon sok vizet fogyasztanak, az átlagosnál jobban ki vannak téve a fluornak. Az atléták, a szabadban dolgozók vagy melegebb éghajlaton élők számára az elegendő vízfogyasztás nagyon fontos. Ezek az emberek nem kaphatnak csak úgy hőgutát. A vesebetegséggel küszködők és azok, akiknek a szervezetéből nem ürül ki a megfelelő mértékben a fluor, jobban ki vannak téve a fluorhoz köthető problémáknak. Ezek alkotják a legfőbb csoportokat. Ilyenek a fiatalok, a gyermekek és különösképp az újszülöttek, akik a testtömegükhöz képest jóval magasabb mennyiségű fluorid kerül a szervezetébe.

CONNETT: Erről beszélve mit mondana az újszülöttek fluornak való kitettségéről? Azt ajánlaná, hogy az újszülöttek ne kapják a fluort receptre felírva?

THIESSEN: Semmiképpen sem.

CONNETT: Miért?

THIESSEN: Testsúlykilogrammonként számolva a fluornak való kitettség igen nagy az újszülötteknél. A folyadékfogyasztás nagyon magas, hiszen minden tápanyag ilyen formán jut be a szervezetükbe. Az újszülött korától, nagyságától függően napi egy-két liter. A hatások nagy része… Nem is ismerjük az összes hatást, mivel senki sem vizsgálta még meg, hogy a legeslegfiatalabbak körében melyek a fluornak való kitettség következményei. Tudjuk, hogy bizonyos hatások attól függően jelennek meg, hogy milyen mértékben van valaki a fluornak kitéve. Tudjuk azt is, hogy ezeket a szinteket nagyon könnyű elérni az egészen kis gyermekeknél. Egyszerűen nem bölcs dolog így cselekedni.

CONNETT: Jódhiány esetén az a kitettség, ami a csecsemők körében tapasztalható, okozhat-e pajzsmirigy problémákat is?

THIESSEN: Igen, jódhiány esetén ez a szint elég magas hozzá.

CONNETT: Létfontosságú elem-e a fluor?

THIESSEN: Nem létfontosságú. Nem tudok egyetlen olyan kutatásról sem, amely valaha is igazolni tudta volna ezt. Néhányan megpróbáltak ilyesmit kimutatni. Nagyon-nagyon kevés olyan forrás van, amely még most is igyekszik kísérletet tenni erre. Az általános vélemény minden szakértő szerint, hogy a fluor nem létfontosságú tápanyag. A testünknek nincs rá feltétlen igénye.

CONNETT: Mit gondol arról a nyomásról, amely manapság az alacsony jövedelemmel rendelkező közösségeket célozza, hogy fluorozzák a vizet, mivel nem jutnak olyan könnyedén fogorvoshoz és fogorvosi kezeléshez. Mire ügyeljenek az emberek ebben a folyamatban?

THIESSEN: Az egyik indok a víz fluorozására, hogy így kiegyenlítik a társadalmi és gazdasági különbségeket, mivel a fluoridot és az egészséges fogazat megtartását lehetővé teszik olyan gyermekek számára, akik egyáltalán nem vagy csak kis részben jutnak professzionális fogorvosi ellátáshoz. A 2000-ben napvilágot látott angol York Jelentés megállapítja, hogy egyetlen olyan kutatást sem találtak, amely alátámasztotta volna, hogy a fluorid hatására csökkentek volna a fogászati különbségek az eltérő társadalmi és gazdasági csoportba tartozók között. Az Amerikára vonatkozó irodalom – bár elég kevés ilyen tanulmány született – azt mutatja, hogy valóban vannak különbségek a fogak egészsége terén az eltérő társadalmi, gazdasági csoportok tagjai között, ám a fluorozás erre semmilyen hatással nincs. Semmi olyan bizonyítéknak nem vagyok tudatában, amely azt támasztaná alá, hogy a fluorozás segítené az említett különbségek felszámolását.

CONNETT: Van-e okunk egészségügyi problémák miatt aggódni, hiszen az alacsonyabb jövedelmű rétegek körében gyakrabban fordul elő a cukorbetegség, a veseproblémák és táplálkozásuk is kevésbé megfelelő?

THIESSEN: Valóban, az alacsonyabb jövedelmű rétegek körében több téren is aggódhatunk. Az egyik, hogy kevésbé férnek hozzá a megfelelő színvonalú fogorvosi és általában véve orvosi ellátáshoz. A legolcsóbb élelmiszereket veszik, és nem vásárolnak magas tápértékű ételeket. Könnyebben előfordul a körükben a kalciumhiány, mivel kevesebb tejterméket fogyasztanak. Viszont több, a kereskedelemben megvásárolható üdítőitalt isznak, amelyek jellemző módon fluorozott vízzel készülnek. Mindezek következtében a kalcium bevitelük alacsonyabb, a fluor bevitelük pedig magasabb. Némi bizonyíték arra utal, hogy minél magasabb a fluor bevitel, annál több kalciumot kellene bevinni a szervezetbe. A kalcium hiány tehát ez esetben még nagyobb.

CONNETT: Van tehát okunk azt vélni, mivel bizonyítékok is alátámasztják, hogy az alacsonyabb jövedelmű rétegek még sebezhetőbbek a fluorozott víz fogyasztása miatt?

THIESSEN: Igen, úgy gondolom, hogy ezek a csoportok sebezhetőbbek, legalábbis a fluorozott víz fogyasztásának bizonyos következményeire, illetve a bármilyen egyéb forrásból jövő fluorfogyasztás hatásaira.

CONNETT: És ez miért van így?

THIESSEN: A nem megfelelő tápanyagbevitel, valamint a rendes orvosi ellátáshoz való hozzáférés hiánya miatt. Gyakran az is belejátszik, hogy ezeknek az embereknek nincs tudása arról, hogy mi volna a helyes és követendő étrend, valamint hogy miként kellene egészségesen élni. Több tényező is szerepet játszik a kérdésben.

CONNETT: Az NRC jelentésben számos bonyolult összefüggésre világított rá e kérdésben. A fluorozás néhány támogatója azt hangoztatja, hogy a módszer abszolút biztonságosnak bizonyult. Miként jellemezné azon kutatások természetét, amelyek kimutatják, hogy a fluorozás mindenki számára „biztonságos”? Melyek ennek az irodalomnak a hiányosságai?

THIESSEN: Tudományos tekintetben nagyon nehéz kijelenteni, hogy a fluornak nincsenek káros egészségügyi hatásai. Ilyet tenni nagyon nehéz. Hiszen ha csupán egyetlen káros hatást kimutatunk, máris cáfoltuk azt az elméletet, hogy „a fluornak nincs káros hatással az egészségre”.

CONNETT: Még egy kérdés, amelyet elfelejtettem: a tobozmirigy és a fluor.

THIESSEN: A tobozmirigy. Ennek a szervnek a fő élettani szerepét még mindig nem értjük pontosan. Ám nagyon sok mindenhez kapcsolódik: a szaporító rendszer fejlődése, a test természetes ritmusai, a kalcium anyagcseréje és még egy csomó más dolog. Nagyon kevés kutatási irodalom áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy a fluor milyen hatással van a tobozmirigyre. Az a kevés, ami van, arra utal, hogy a fluor megzavarhatja a melatonin termelés normális ciklusát. Ha ez valóban így van, akkor az részben magyarázatot szolgáltathat a fluor számos hatására. Azt jelentheti ugyanis, hogy a fluor több rendszerre is hatással lehet. Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyet még alig értünk. Nem sok információ áll a rendelkezésünkre e téren, és a probléma is nehezen vizsgálható.

CONNETT: Előfordult, hogy fluor felhalmozódást mutattak ki a tobozmirigyben?

THIESSEN: Igen. Egy angol kutatás során felboncolt holttestekben vizsgálták a fluorkoncentrációt. A tobozmirigyet meszesítő szervnek nevezik. Megszilárdulások, megkeményedések találhatók benne. Számos egyéb szerv teszi ezt, és egy ideje tudjuk, hogy a tobozmirigy is hasonlóképpen működik. Ezekben a meszesedésekben jelenik meg a fluor. Valószínű továbbá, hogy a fluornak való kitettség hatására az összes hasonló szervben felhalmozódik a fluor. Ennek jelentőségét jelenleg még nem ismerjük.

CONNETT: Az NRC jelentés mindezeken túl azt is kimutatta, hogy a fluor gátolhatja az inzulin kiválasztást és csökkentheti a glükóz toleranciát. Kitérne ezekre a kutatásokra és eredményeik lehetséges következményeire?

THIESSEN: Kis számú, de rendkívül következetes irodalom áll rendelkezésünkre, mely arra utal, hogy azok, akik nagyon magas fluormennyiségnek vannak kitéve – az emberek egy töredéke – csökkent glükóz toleranciát és magasabb vércukorszintet tapasztalnak. Ennek jelentőségét ebben az országban még nem tudjuk, de tény és való, hogy vannak, akik olyan mennyiségű fluornak vannak kitéve, amely már csökkent glükóz toleranciát okoz. Egy kutatás szerint ez a folyamat a fluor bevitel csökkentésével visszafordítható, legalábbis a fiatal felnőttek körében. Mivel becsélések szerint a lakosság 6-8 százaléka szenved kettes típusú cukorbetegségben, ennek hatása potenciálisan igen jelentős. Nyilvánvalóan más tényezők is közrejátszanak, köztük az életmód és hasonlók, valamint feltehetőleg genetikai problémák, legalábbis egyesek körében. Ám tekintve, hogy a diabetesz mennyire súlyosan érinti az Egyesült Államok lakosságát, amennyiben a fluor valóban szerepet kap a problémában, gondosan meg kell vizsgálnunk, hiszen a lakosság kétharmadának a szervezetébe jelentős mennyiségű fluor kerül.

CONNETT: Mit kell tehát ezeknek a népcsoportoknak figyelembe vennie vagy tudnia az NRC jelentéssel kapcsolatban?

THIESSEN: Fontos észben tartanunk, hogy az NRC jelentés nem specifikusan a fluorozással foglalkozik. Mi nem azt vizsgáltuk, hogy melyek a fluorozás valós vagy feltételezett jótéteményei, illetve valós vagy feltételezett kockázatai. Elsősorban azt kutattuk, hogy a jelenleg létező, literenkénti 2-4 miligrammos szint biztonságos-e. Arra jutottunk, hogy nem. Ha a 2 és 4 közötti érték nem véd, akkor az 1 véd-e? Van-e megfelelő biztonsági ráhagyás az 1 és a kevesebb, mint kettő között? És egészen világos volt jónéhányunk számára, akik már meglehetős tapasztalattal rendelkeznek a kockázatbecslés terén, hogy nincs ilyen biztonsági ráhagyás.

CONNETT: Örülök, hogy ezt felhozta. Évek óta nagyon sok vegyi anyaggal kapcsolatban végzett már kockázatbecslést. Összehasonlítva a fluor és a más vegyi anyagok esetén tapasztalt biztonsági ráhagyásokat, mit lát?

THIESSEN: Az a fluorkoncentráció, amelyet a feltételezett jó hatások érdekében használnak, ugyanaz a tartomány, ahol a káros hatásokat tapasztaljuk vagy kezdődni látjuk. Más szavakkal, a jó hatások tartománya és a káros hatások tartománya fedi egymást. Ez pedig nem biztonsági ráhagyás.

Ez azt jelzi, hogy a kérdést egyéni alapon kellene tisztázni, hogy az egyes emberek úgy részesüljenek a kedvező hatásokból, hogy egyúttal ne legyenek káros hatásoknak kitéve. Már gyógyszerek esetében is ezt csinálják.

CONNETT: Mit jelent pontosan a biztonsági ráhagyás fogalma, és miért van szükségünk ilyen ráhagyásra?

THIESSEN: A biztonsági ráhagyás pontosan az, amire a neve is utal. Ez ad számot az olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket nem tudunk pontosan megállapítani: valaki például többet iszik, vagy a folyadékkal több fluor kerül a szervezetébe, mint gondoljuk, vagy más forrásból is kerül fluor a testébe, vagy másoknál érzékenyebb a fluorra. Lehetőséget kell adnunk ezeknek a változóknak, és a biztonsági ráhagyás erre szolgál.

A rendelkezésünkre álló információ bázistól függően néha beiktatnak egy további biztonsági ráhagyást, amikor csak állatkísérletek alapján kapott információink vannak, ám ezekkel összevethető, embereken végzett kutatások nincsenek a birtokunkban. Ez az „először ne tégy kárt” elvének a kibővítése, az az elv, hogy ne csinálj semmit, ami kárt okozhat. Ha hibázunk, akkor azt inkább a nagyobb biztonság irányába tegyük.

CONNETT: Ezen a ponton, amikor a víz fluorozására és az „elővigyázatosság” fogalmára gondol, mit lát? Felelőtlen politikának tartja-e a víz fluorozását?

THIESSEN: Ez egyike lehet azoknak a szavaknak, amelyet használhatunk. Kétségtelenül nem bölcs dolog az embereket, sőt nagy számú embert megfigyelés vagy kontroll nélkül kitenni a fluornak, vagy bármely szennyező anyagnak, amely káros hatással lehet az egészségre.

Az interjú angol eredetije itt olvasható:
http://www.fluoridealert.org/articles/thiessen-interview/

 

Köszönjük Sophienak, hogy megosztotta velünk ezt a cikket.

 

 

Európai Polgári Kezdeményezések - EPK - Add a véleményed!

A víz és szennyvízhálózat emberi jog! Ehhez kell az EGYETÉRTŐ aláírásod SOS!

Cipruson bejelentették, hogy a szigetország 2014 júniusában tervezi bevezetni a garantált Alapjövedelmet

A hír azt bizonyítja, hogy valamennyi Eu tagállam hatáskörébe tartozik a döntés a Feltétel Nélküli Alapjövedelm bevezetéséről. Mindössze politikai szándék és akarat kérdése az adott tagállam részéről.

Ez a fajta megoldás a polgári demokrácia igazi győzelmét és a társadalmi kiegyezés alapját hozhatná el Magyarországnak is. Valamennyi politikai szereplőnek kormánypárti és ellenzéki oldalon az FNA elképzelés mentén sikerülhetne egészséges párbeszédet lebonyolítani és legalább ebben az egyetlen kérdésben együttműködni egymással.

Örömmel üdvözöljük a szigetországban megszületett politikai akaratot és a tiszteletre méltó döntést!

Továbbra is bízunk benne, hogy az Orbán kormány is elvégzi a szükséges közgazdasági számításokat és Ciprushoz hasonlóan olyan döntést hoz, amely az Alapjövedelem bevezetésével rántja ki a devizahiteleseket a bajból ugyanúgy, ahogy a többi elszegényedett társadalmi réteget is!  

Az Alapjövedelem egyetlen akadálya az irigység kultúrája lehetne, amit évszázadokkal ezelőtt a profitéhes tőke alapozott meg és ideje száműzni a társadalmi normák közül a devianciák sorába miután bebizonyosodott, hogy a mai kapitalizmus már nem képes a polgári demokrácia normái szerint működni.

A mai működésképelen rendszer alternatívája, a forradalom nélküli társadalmi változás útja az FNA!

Az Alapjövedelem bevezetése az Eu tagállamok hatásköre! Mindössze politikai akarat kérdése és csupán a jelenleg is rendelkezésre álló állami pénzeszközök gazdaságélénkítő átcsoportosítását kívánja meg! 2013.08.09.

Ebből finanszírozzuk az FNA bevezetését!

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Amerikai elnökök