Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar ikonok: LGT Presser Gábor

2013.08.11

 

Presser Gábor: Legyen béke!

2013-08-11 05:30:00
Egy becsületbeli ügy lezárása, amelyben Presser Gábor keményen kiosztja a Blikket, megvédi magát és társait, egy fesztivál Alsóörsön egy hét múlva, és egy álom az LGT soha meg nem valósult rock and roll cirkuszáról.

Vasárnapi Blikk: Túl a februári hármas Aréna-koncerten jövő vasárnap az alsóőrsi LGT bulin játszotok. Nem jut eszedbe a régi dalotok: Hé, mondd mi lesz velem, ha elfáradtál a zenémtől?

Presser Gábor: - Dehogynem. Sőt játsszuk is. De amikor az ember készül egy nagy koncertre, nem érez ilyet. Pláne az idei LGT-Aréna bulik után. Ez az idézet egy 1978-as dalból jön, és persze akkor nem hittem volna, hogy így alakulnak a dolgok 66 évesen. Nem hittem, hogy lehet ezt a zenét ilyen korban még tolni a színpadokon. És mégis, ha kell, némi kozmetikai segédlettel, de simán zenélnek velünk egykorú zenészek ezrei szerte a világon. És ott van a Rolling Stones, vagy McCartney, vagy Clapton, hihetetlen, de egyre jobbak.

Elég volt. „Meg lettem rágalmazva, hogy a duplájáért játszom, mint a többiek”. Fotó: Hegedüs Gábor

Eljárkálsz még meghallgatni, mit játszanak az ifjú titánok?

Igaziból sokkal jobban érdekel, mit csinálnak az utánam jövő generációk, mint a sajátom, mert azt már ismerem. Pedig jónéhány „öreg” banda jobb dalokat ír, mint valaha, de a régi dalaik megfojtják az újakat. Én is, ha elmegyek egy koncertre, nyilván szeretem az előadót, nagyra értékelem a friss munkásságát,  de közben várom azokat a dalokat, amiket régóta úgy szeretek tőle. Az utolsó két LGT-lemez, a „424-es” és A fiúk a kocsmába mentek, platinalemez lett, de az internetes szavazáson, hogy mit játsszon az LGT, ennek a két lemeznek a dalai szinte soha nincsenek az első ötvenben.

Múlt. Nem hitte 30-40 éve, hogy még most is zenél. Fotó: Hegedüs Gábor

Azokat a dalokat nem nagyon játszották a rádiók.

Hát nem. Az öreg, szinte zsigerekbe ívódott  daloktól az új dalaink nem találnak helyet.

Körülbelül 600 dalt írtál eddig pályád során. Van olyan, amire azt mondtad, hogy nagy sláger lesz belőle, mondjuk a Magyarország című nótából?

Csodás érzés volt, ahogy a dalt a 2002-es koncerten, a közönség végigénekelte velünk, friss volt a lemez, még emlékeztek rá. De azt soha nem tudtam kitalálni, miből lesz a sláger. Az nem a is zeneszerző dolga.

Az alsóőrsi fesztiválon a nyugdíjért zenéltek, vagy azért, mert imádtok játszani?

Szerintünk ez a kettő létezhet együtt. Nem vagyunk képmutatóak. De egy olyan zenekar, amelyik ötévenként játszik, komoly elvonási tünetektől szenved. És  benne van az Aréna sikere is, az is, hogy jó kritikákat kaptunk, és ez úgy felpiszkált bennünket, hogy az irgalmatlan munkával megvalósítható alsóőrsi bulit elvállaltuk, és hogy jó lenne még egyszer játszani a fűben.

De ha már fűben akartok bulizni, akkor miért nem a kultikus Tabán a helyszín?

Mi már nem  tudunk és nem akarunk koncertet szervezni, rendezni, elég volt régen. Ez ma már egy másik,

Jelen. Jó lenne még egyszer játszani a fűben. Fotó: Hegedüs Gábor

komoly szakma.   Egy tabáni buli több tízmillió forintba kerühet.  Csak azt tudjuk vállalni, amit egy profi társaság megszervez, és nekünk „csak” becsületesen fel kell készülni, és játszani a lehető legjobban. Persze ezzel még  rengeteg zenélésen kívüli extra meló jár, de hát ezt már megszoktam.

Annak idején a Blikk kiszámolta, hogy a három Aréna-koncert árbevétele félmilliárd forint volt. Ez így van?

Azt sugalltátok,  mintha  a miénk lett volna ez a komplett, gyönyörű  árbevétel. Értem, hogy egy címlapra,  főcímnek vastag betűvel azt jó írni, hogy az LGT félmilliárdot kaszált.

Azt írtuk, hogy az LGT félmilliárdot zenélt össze, ennyit ér a neve.

Köszönjük, ez több, mint megtisztelő. De a hangsúly valahogy máshová került. Azt, hogy mennyi egy teltházas Aréna-koncert  bevétele, mindenki ki tudja számolni. Vedd az átlaghelyárat és szorozd be a nézőszámmal. Minden sikeres magyar buli kábé azonos eredményt hoz. El tudom fogadni, hogy olyan címet kell adni, amivel el lehet adni a lapot, a cikk viszont már teljesen felületes és inkorrekt volt, simán összetévesztett minket  a koncertszervezőkkel… Az, hogy ők mennyit költenek a koncert létrehozására, és mennyi a hasznuk, azt a zenekar nem tudja, főleg azért, mert nem csak nem tartozik ránk, de nem is érdekel minket. Hogy mennyire szerződtünk, ahhoz meg aztán semmi közötök, már csak azért sem, mert - ahogy az imént te mondtad, nagyon is pontosan - nem közpénzeket vettünk fel. De ami igazán gáz volt, hogy a cikk írója, mint amolyan „jólértesült”, azzal rágalmazott  meg, hogy én dupla annyi gázsit kapok, mint a többiek. Ilyen soha nem volt az LGT nevű zenekarban. Soha. A zenekarban mindent annyifelé osztunk, ahányan vagyunk, a bevételt és a kiadást is, és ez így volt mindig. Amikor azt írta a Blikk, hogy én a többiek honoráriumának a  dupláját veszem fel, voltak, akiknek ez arról szólt, hogy én egy szemét alak vagyok, aki nem szolidáris a kollégáival,  barátaival, elvesz az ő, az ő családjaik pénzéből. Fordulhattam volna emiatt simán a bírósághoz, de nem tettem, mert úgy gondoltam, hogy majd az ügy elcsendesül. De nem. Mert az interneten több komoly oldal is átvette a cikket, ellenőrzés nélkül. Valakit megrágalmazni egy ilyen dologgal, ami ekkora sebet ejt, rohadtul nem tisztességes.

Azzal, hogy ezt mégis a Blikkben mondod el, sikerül valamit helyrehozni?

Az az öt hónapos történet mély nyomot hagyott bennem, de végül igazán azon akadtam ki, de nagyon, hogy a cikk írója megtudva, hogy mit gondolok, írt egy bocsánatkérő levelet. Na mondom, a legnagyobb napilap címoldalán rágalmazni, utána meg egy privát levélben elnézést kérni, na ez csúcs. Akkor írtam neked egy kis kommentet, és el is fogadtam tőled, hogy üljünk le, rendbe kéne ezt hozni. Ezért beszélgetünk most mi ketten. Én elmondtam, megírtam neked, amit erről gondolok, nyilván egy része nem tűrne nyomdafestéket, de ki kellett adjam magamból. És így nekem is jobb és könnyebb, mint a bíróságra menni és asszem a Blikknek is. Legyen vége így.

Jövő. Lehet, hogy ez lesz az utolsó LGT-koncert? Fotó: Hegedüs Gábor

Tudod, mennyien lesznek Alsóőrsön?

Még nem. Nagyon kiváncsiak vagyunk,  hiszen valahonnan oda kell jönnie Alsóörsre minden nézőnek, akik látni, hallgatni akarnak minket, de jót időt jósolnak, és a Balatonon nincsenek olyan nagy távolságok, másnap még szabadnap is, ha túl hosszúra nyújtjuk, az se nagy probléma.

45 éve csinálod. Izgulsz még fellépés előtt?

Naná. A legtöbb koncertet egyedül adom, és mikor kezdés előtt várok kint a takarásban, valaki mindig akad, aki rákérdez: csak nem  izgul? Én? De még hogy. Lehet, hogy akiben nincs lámpaláz, azt nem is érdekli az egész. A lámpaláz amolyan túltöltés. Még plusz energiát is adhat.

Van úgy, hogy elrontasz valamit, mellé ütsz, és ezen rágódsz?

Még a legnagyobbak is mellé-melléütnek. Ilyen van. Az az igazi probléma, ha elveszted a koncentrációt,  kiesel, játszani játszol, de egyszer csak észreveszed, hogy valahol egészen máshol vagy. Na az ijesztő. De a melléütés nem végzetes.

Miben lesz más az alsóőrsi fesztivál, mint az Aréna-koncert?

Sok mindenben, és lesz egy személyi változás  is, régi jó barátunkat  Kovax-ot (Kovács Péter billentyűs-énekes, az LGT koncertek állandó közreműködője – a szerk.) szerződtették  a Queen Mary luxushajóra, hosszú hónapokra. Boldog és büszke vagyok, hogy ez sikerült neki. Alsóőrsön egy  másik kedves barát, Jamie Winchester debütál az LGT-vel. Egy csomó dalt  áthangszereltünk két gitárra. És nagyon élvezzük a próbákon a kisérletezést! Jónéhány olyan nótát játszunk, ami nem volt az Arénában, szabadtéribb, rockosabb lesz a koncert.

Könnyen próbáltok ennyi év után?

Könnyen és mégis szigorúan. Látjuk egymás rigolyáit, sőt, néha a sajátunkat  is. Zenélni szeretünk  és tudunk - ez talán az Arénában is kiderült. Mi sohasem vettük túl komolyan magunkat, és ez ilyenkor különösen szerencsés, mert egy jó magunkon-röhögés mindig jót tesz. Tudjuk ajánlani. De a próbálást és a gyakorolást  még ennél is jobban…

Mi lesz Alsóőrs után?

Abban a korban vagyunk, amikor már nem lehet tudni, lesz-e még valami.

De lesz-e még?

 

Kapcsolódó cikkek

Lélekwellness Presserrel és Zoránnal

Lélekwellness Presserrel és Zoránnal

Intim hangulatban, vidéken zenél a két Kossuth-díjas popművész

Akkor játszunk legközelebb, ha megvalósítható egy újabb álom, mánia. Az Arénában meg akartuk csinálni az 1972-ben befagyasztott rock and roll cirkuszunkat. De kiderült, hogy állategészségügyileg nem tudunk behozni elefántot, nem jöhet oroszlán, ha nincs ketrecben és nem ugorhat a csarnok tetejéről tűznyelő. Feladtuk. Lehet, hogy még egyszer azért fogunk összeállni, mert kapunk esélyt, hogy megcsináljuk a cirkuszos balhénkat. Meg az is lehet, hogy már nem.

Murányi Marcell

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Különleges tehetségek