Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Michael Foucault, az állam és a jó szegények

2013.08.15

Ez is egy MOZAIK! Illeszd a helyére, hátha a segítségedre lesz az összkép kialakításában

Köszönjük Morva Juditnak a remek fordítást! Kerekes Klári 

 

Michel Foucault, az állam és a jó szegények Forrás: magyardiplo.hu PDF Nyomtatás E-mail
 
Írta: Pierre Rimbert   

A társadalmi fejlődést mozdítja elő, vagy éppenséggel a rendet tartja fenn? A gazdaságpolitika eszközei gyakran kétélű fegyvernek bizonyulnak. Az államosítás vagy arra szolgál, hogy köztulajdonba vegye a javakat, vagy ellenkezőleg, a veszteséget osztja szét a társadalom tagjai között. Az adórendszer elvehet a gazdagoktól, de van, amikor a szegények adójából finanszírozzák a társadalmi újraelosztás alrendszereit. Az egyetemes alapjövedelem is ellentmondásos intézmény: a megvalósítását kiharcoló társadalmi erőviszonyoktól függ, hogy kiemeli-e az egyént a piac nyomása alól, vagy épp fordítva, még jobban kiszolgáltatja neki.

foucaultA Milton Friedman Kapitalizmus és szabadság**[1]című könyvében javasolt, negatív adó nevű rendszer például vitán felül ebbe az utóbbi kategóriába tartozik: az állam mindenkinek fix összeget folyósít, de bizonyos jövedelemhatár felett – ez a liberálisoknál általában a szegénységi küszöb környékén van – a személyijövedelemadó-befizetés magasabb, mint az állam által folyósított támogatás. Ezt a rendszert a hetvenes években több amerikai tagállamban bevezették, és ezekben az években a francia közbeszédbe is bekerült, a köztársasági elnök, Valery Giscard d’Estaing két tanácsadójának, az amerikai viszonyokat jól ismerő Lionel Stoléru-nek és Christian Stoffaes-nek írásai nyomán. 1973-ban pedig Christian Stoffaes a Tervhivatal**[2]megbízásából publikálta a Negatív adó munkacsoport jelentést.

Michel Foucault filozófus az 1978–79-es tanévben a Collége de France-ban**[3] előadássorozatot tartott a neoliberalizmus ideológiai hátteréről, és ebben kimutatta, hogy a negatív adó milyen jól jön egy olyan kormánynak, amely lemond a teljes foglalkoztatásról. A neoliberális logika – mondja Foucault – a gazdaságot társasjátékként fogja fel, amelyben az állam határozza meg és kényszeríti ki a szabályok betartását. A garantált jövedelem következtében „lehetetlenné válik, hogy a gazdasági társasjáték egyik szereplője mindenét elveszítse, és emiatt ne tudjon tovább játszani”. Más szóval soha senki sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy „semmi veszítenivalója” se maradjon, az állam a gazdasági rendszer védelmében vezeti be az alapjövedelmet.

Két következménye lehet ennek a megközelítésnek, és ebből legalábbis az egyik nagyon tetszik Michel Foucault-nak. Az első lényege, hogy nincs erkölcsi megítélés: az egyetemes alapjövedelem a szegénység ellen hat. Ezt a felfogást nem érdekli, hogy mi okozza a szegénységet. Ez az álláspont „azon alapul, hogy segíteni kell a szegényeket és nem keresi, kik a felelősek a szegénységért”**[4] – Lionel Stoléru szavaival –, szakít a hagyományos szociálpolitikával és nem különbözteti meg a „jó” és a „rossz” szegényeket. Végül is, mondja Foucault lelkesen, „minket nem érdekel, és nem is kell, hogy érdekeljen, hogy valaki miért zuhant ki a társadalmi játszma köreiből: kábítószerezik vagy munkakerülő? (…) Teszünk rá!”. Az állam megelégszik azzal, és ebből következően mindenféle bürokratikus, rendőri és inkvizíciós kutakodás nélkül, hogy folyósítja a támogatást, és ezzel lehetőséget teremt arra, hogy a személy a küszöb fölé léphessen, és visszatérjen a gazdasági játékosok közé, de ha ezt nem akarja, akkor sincs semmi baj, végül is semmi jelentősége sincs, ha valaki támogatott marad egész életére.” Legalábbis elméletben…

A negatív adó szakít ezenkívül a második világháború után Európában „kialakított jövedelem-átcsoportosítási rendszerrel, vagyis nagyjából mindennel, amit a szociálpolitika jegyében hoztak létre”. Miközben a szociáldemokrácia célja. hogy csökkentse a jövedelemkülönbségeket, a neoliberálisok az abszolút szegénységet korlátozzák, és egyáltalán nem törődnek az egyenlőtlenségekkel. A társadalomban küszöb választja el a szegényeket és a nem szegényeket. „Felette – magyarázza Foucault – hagyni fogjuk, hogy a gazdasági játék szabályai érvényesüljenek: a versenyszabályok, a vállalatok szabályai. (...) Mindenkinek úgy kell viselkednie, mintha ő maga vagy a családja vállalat lenne.” A küszöb alatt, illetve a határán, találjuk a lakosság „lebegő rétegét, amely egy olyan társadalomban, amely épp lemondott a teljes foglalkoztatásról, az állandó tartalék munkaerőt jelenti”.

Ez a liberális segélyezési rendszer, amely „sokkal kevésbé bürokratikus, kevésbé beavatkozó és fegyelmező, mint a teljes foglalkoztatást megvalósítani akaró rendszer”, nem más, mint a feltétel nélküli alapjövedelem rendszerének jobboldali változata. Egyrészt „esélyt adunk a dolgozni akaróknak”, másrészt „lehetővé tesszük, hogy ne kelljen dolgozniuk, amikor nem áll érdekünkben, hogy dolgozzanak”.

Sajnos a liberális elképzelések a gyakorlatban mindig élnek a kényszerítés eszközeivel, így Franciaországban és Németországban is az állam megköveteli az aktív szolidaritási jövedelem (RSA), illetve a Hartz IV rendszer kedvezményezettjeitől, hogy életük minden pillanatában készek legyenek igazolni jó szándékukat, vagyis bizonyítsák, hogy a „jó” szegények közé tartoznak.

 

Fordította: Morva Judit



**[1] Milton Friedman: Capitalisme et liberté, Robert Laffont, Párizs, 1971., magyarul megjelent 1996-ban az Akadémia Kiadónál Kapitalizmus és szabadság címen.

**[2] Commissariat général du Plan

**[3] Michel Foucault: Naissance de la biopolitique, Cours au Collége de France 1978–79 [A biopolitika kezdete], Gallimard-Seuil, coll. „Hautes Etudes”, Párizs, 2004.

**[4] Lionel Stoléru: Vaincre la pauvreté dans les pays riches [A szegénység legyőzése a gazdag országokban], Flammarion, Párizs, 1974.

 

 

OLVASS TOVÁBB

Friss látlelet a szegénységről A drasztikus elszegényedés megindulása a 2008-as pénzügyi és gazdasági válsághoz köthető. A válságnak négy periódusa volt eddig Magyarországon. 2008. második felében tört ki a pénzpiaci válság, amely a megtakarítással rendelkezőket érintette. 2008−2009-ben visszaesett a foglalkoztatás, nőtt a munkanélküliség. Ezzel párhuzamosan a devizahitelek problémája is élesen megjelent. 2009−2011-ben az állami kiadásokat erőteljesen csökkentették, miközben nőttek a lakossági elvonások. Az egykulcsos SZJA bevezetése hátrányosan érintette az alacsony keresetűeket. 2011−2012-ben egyértelműen szűkítették a szociális és egészségügyi kiadásokat. A háztartások közel 81 százalékának nincs annyi tartaléka, hogy egy váratlan, nagyobb kiadást – 100 000 Ft nagyságban – ki tudjon fizetni. A fűtés hiánya 20 százalékról 27 százalékra nőtt az elmúlt két év alatt.

A válság elmúlt öt évében azok a negatív tendenciák erősödtek fel még jobban, amelyek a társadalom alsóbb rétegeit érintik hátrányosan. A szegénységnek nem csak a mértéke, hanem mélysége is hatalmas ütemben nőtt. Különösen jelentős volt a szegénységi kockázat növekedése a gyermekek és a fiatalok, az alacsony iskolázottságú és a roma háztartásfővel élők körében, valamint azok között, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfő munkanélküli vagy inaktív.

A parlamenti pártok lemondtak a leszakadó rétegek felzárkóztatásáról, hiszen egyik pártnál sem jelent meg átfogó program a leszakadás további megakadályozására. Ha a folyamatokat nem tudja megfékezni az elit, akkor a szélsőséges politikai erők komolyan profitálhatnak ebből. forrás: Totyik Tamás 

Épül a "munkaalapú" rabszolgaság az FNA helyett!

 

ADD A VÉLEMÉNYED! El ne hidd, hogy csak egy kis pont vagy a világban!

A lakosság sokat tehet az érdekei érvényesítésére! Ez az a honlap, ahol aktuálisan közzétesszük a legfontosabb európai polgári kezdeményezéseket és törvénykezési eljárások előkészületeit, hogy a jövőben minden magyar állampolgár élhessen a demokratikus jogaival és kinyilváníthassa a véleményét! 

ITT írhatod alá a szupermarketek beszállítóit megvédeni hivatott levelet szeptember 5.-ig!

Európai Polgári Kezdeményezések - EPK - Add a véleményed!

2013.08.20

A történeti Szent István

2013.08.19

A víz és szennyvízhálózat emberi jog! Ehhez kell az EGYETÉRTŐ aláírásod SOS!

 

A mappában található képek előnézete Amerikai elnökök