Kulturális Kreatívok

A kiadvány célja, hogy megmutassa a pénz létrehozásának menetét a résztartalékra épülő banki rendszerben. Majd folytatja a résztartalékra épülő folyamat magyarázatát különböző banki terminológiákon keresztül.

Ezt a hihetetlen paradoxont, hogy a pénz és az általa képviselt érték adósságot, illetve kötelezettséget jelent még jobban fogjuk látni a példa további részében.
Tehát a csere megtörtént, a 10 milliárd dollár egy bankszámlán van.

Itt kezd érdekes lenni a rendszer.

A résztartalékra épülő banki szabályok alapján a 10 milliárd dollárnak megfelelő betét azonnal a bank tartalékainak része lesz, mint minden más betét is. Mint ahogy a résztartalékra épülő banki szabályok kimondják a „Modern Money Mechanics” alapján:

„Egy banknak kötelező tartalékot képeznie, mely a betétek fix százalékával egyenlő.”

Ezután összegszerűen is definiálja: „A jelenlegi szabályok értelmében, a képzett tartalékráta a betétek 10 %-a.”

Ez azt jelenti, hogy a 10 milliárd dollár betét 10 %-a, azaz egy milliárd dollár tartalékként a banknál marad, míg a többi 9 milliárd dollár alapját képezi a további kölcsönöknek. Logikus lenne feltételezni, hogy a 9 milliárd dollár szó szerint a 10 milliárdból származik, azonban ez nem így van.

Valójában a 9 milliárd dollár kölcsönalap a semmiből jön létre a meglevő 10 milliárd dolláron felül. (A számlán marad a 10 milliárd, azonban a bank ebből 9 milliárdot továbbkölcsönöz, azaz 19 milliárd lesz forgalomban.)

Ahogyan a „Modern Money Mechanics”-ban állítják:

„Természetesen a bankok nem mindig fizetik ki a beáramló pénzből származó kölcsönöket. Ha így tennének, nem keletkezne újabb pénz. 

Amikor kölcsönt adnak, fizetési ígérvényt adnak ki (kölcsönszerződést kötnek) a pénzért cserébe, a kölcsönző pedig a fizetési ígérvényt kapja meg.
Más szavakkal: 9 milliárd dollár jöhet létre a semmiből pusztán azért, mert igény van kölcsönre és van 10 milliárd dollár betét fedezetként.

A betétbe helyezéssel létrehozott pénz köre elvileg a végtelenségig folytatható. Átlagosan 90 milliárd dollár hozható létre az eredeti 10 milliárd dolláron felül.

Más szavakkal: minden betét a banki rendszerben 9-szer annyi pénzt hozhat létre a semmiből. Most, hogy már értjük, hogy a pénz hogyan teremtődik a résztartalékra épülő banki rendszerben, egy logikus kérdés merül fel:

Mi ad értéket az újonnan létrejött pénznek?
A válasz: a meglevő pénzmennyiség. Az új pénz valójában értéket lop a meglévő pénzmennyiségtől.

Milyen híreket hallunk? Inflálódik a fizetőeszköz.

Nem azt mondják:  leértékelés, vagy értékromlás, vagy hogy:  "Csapd be az embereket!"; hanem hogy csökkentsük a kamatlábakat! Az igazi csalás az, amikor eltorzítjuk a pénz értékét.

Egy gyors pillantás az amerikai dollár vásárlóerejére és a pénzkibocsátás ütemére egyértelművé teszi a helyzetet, az összefüggés nyilvánvaló.

1913-ban egy dollár annyit ért, mint 21,6 dollár 2007-ben. Ez 96%-os leértékelés, mióta a FED létezik. Ha a folyamatos infláció rendszere abszurdnak és gazdaságilag öngólnak látszik - az abszurditás valójában nem elég erős kifejezés a pénzügyi rendszer működésére. A pénzügyi rendszerben a pénz adósság, és az adósság pénz.

Ha mindenki vissza tudná fizetni az adósságát beleértve a kormányt is, egyetlen cent sem lenne forgalomban. „Ha nem lenne adósságunk, nem lenne pénz sem” - ezt Marriner Eccies mondta 1941. szeptember 30-án.

Az amerikai történelem során az utolsó eset amikor nemzeti adósság ki volt fizetve 1835-ben volt, miután Andrew Jackson elnök bezáratta a FED-et megelőző központi bankot.

Valójában Jackson elnök teljes politikai programja, a központi bank bezárására épült.

Egyszer kijelentette: „Az arcpirító erőfeszítés, mellyel a jelen bank a kormányt irányítani próbálja, előzetes figyelmeztetés legyen minden amerikai állampolgárnak, hogy ne dőljenek be a csalásnak, amit ezen intézmény állandósítása, vagy egy másik alapítása jelent.” Sajnos az üzenet hamar elhalt.

A nemzetközi bankárok egy másik központi bankot hoztak létre 1913-ban, a FED-et. S amíg ez az intézmény létezik, az állandó adósság garantált.

Láttuk, hogy a pénz adósságból keletkezik kölcsönök útján, ezek a kölcsönök a banki tartalékokon, s a tartalékok betéteken alapulnak. 

Ebben a résztartalékra épülő banki rendszerben, minden betét, a saját értékének közel kilencszeresét hozza létre, leértékelve a meglévő pénzt, ezzel áremelkedést okozva a társadalomban.

Mivel a pénz adósságból születik és a gazdaságban kering véletlenszerűen, az emberek elvesztik a szemük elől az eredeti adósságot.
Mivel egyensúlyhiány van, az emberek versenyezni kénytelenek a munkáért, hogy elég pénzt nyerjenek a megélhetésükre.

Mikor a kormány pénzt kölcsönöz a FED-től, vagy egy ember pénzt kölcsönöz egy bankból, azt mindig egy magas kamattal kell visszafizetnie. Más szavakkal: minden egyes dollár, ami létezik, vissza kell, legyen fizetve, kamatostul.

Azonban, ha az összes pénz a központi banktól jön, és a kereskedelmi bankoknál kamatokkal többszöröződik; valamint ha az úgynevezett „tőke” csak a pénzügyi ellátórendszerben keletkezhet, akkor hol van a pénz, ami a kamatot fedezi? SEHOL! Nem létezik!

Ennek a következményei megdöbbentőek.

A bankoknak visszafizetendő pénz mindig több, mint a forgalomban lévő pénz - ezért állandó az infláció a gazdaságban.

Állandóan új pénz kell, hogy a rendszerből fakadó hiányt fedezze, aminek az oka a kamat. Ez azt jelenti, hogy a fizetésképtelenség és a csőd szó szerint a rendszer része. Mindig lesznek szerencsétlenek, akik a rövidebbet húzzák.

A zenére körbesétáló játékhoz hasonlóan, amikor a zene véget ér, valaki kiesik. Éppen ez a lényeg.
A rendszer folyamatosan a bankok kezére játssza az egyének javait.

Ha képtelen vagy kifizetni a jelzálogod, elveszik a tulajdonod. Ez különösen akkor felháborító, amikor rájössz, hogy a fizetésképtelenség természetes jelenség a résztartalékra épülő banki praktika miatt. De azért is, mert a pénz amit a bank neked kölcsönzött, eleve törvénytelen.

Kölcsönnél fizetési ígérvényt fogadnak el a pénzért cserébe. A kölcsön nem befolyásolja a bank tartalékalapját, a betétek azonban új értékkel járulnak a teljes betéti állományhoz.

Más szavakkal: a pénz nem a bank meglévő vagyonából származik. A bank egyszerűen feltalálja, semmit nem adva hozzá a saját tulajdonából, kivéve az elméleti felelősségét papíron.

Minden alkalommal, amikor pénzt kölcsönzöl a banktól akár jelzáloggal, akár hitelkártyával, a pénz, amit kapsz nem csupán nem valódi, hanem törvénytelen is, ami érvényteleníti a szerződést.

A bank sosem rendelkezett a pénzzel, mint tulajdonnal. Sajnos az ilyen jogi értelmezéseket eltitkolják és sok helyütt a kormányra való nyomásgyakorlás útján elérték, hogy legyen törvényes „kiskapu”. Így aztán a folyamatos áramlása a javaknak és az állandó adósság játéka csak folytatódik.

Ez elvezet a végső kérdéshez:

Miért?

A résztartalékra épülő banki szabályok a jegybankok által vezérelve a modern rabszolgaság rendszere. A pénz adósságból keletkezik. Mit csinálnak az emberek ha adósságban vannak? Elmennek dolgozni, hogy kifizessék.

De ha a pénz csak adósság útján jöhet létre, hogyan lehet a társadalom adósságmentes? Sehogy, és éppen ez a lényeg.

A vagyon elvesztése miatti félelem, a kétségbeesett igyekezet fennmaradni, az állandó adósság és infláció az elkerülhetetlen hiánnyal együtt a pénzügyi rendszerben, melyet a soha vissza nem fizethető kamat hoz létre, folyamatban tartja a bér-rabszolgaságot, melyben milliók tapossák a mókuskereket. Egy birodalmat tartva fenn, melyben csak a csúcson lévő elit profitál igazán.

A nap végén felteheted a kérdést: kinek dolgozol valójában? A bankoknak.

A pénz bankokban születik és végül oda is áramlik. Ők az igazi mesterek az általuk támogatott vállalatokkal és kormányokkal együtt.

A fizikai rabszolgaságban az embereket etetni, itatni kell és fedelet adni a fejük fölé. A gazdasági rabszolgaságban az emberek magukat etetik és itatják. Ez az egyik legszellemesebb csalás, amit társadalmi manipulációra kitaláltak. Ez a rendszer lényegében egy láthatatlan háború a lakosság ellen.

Az adósság egy fegyver, mellyel nemzeteket hódítanak meg és tartanak rabszolgaságban és a kamat az elsődleges muníció.

Amíg a többség hanyagul elsétál a tények mellett, a bankok a cégekkel és kormányokkal karöltve folyamatosan tökéletesítik a gazdasági háború fegyvereit.

Olyan Új bázisokat hoznak létre, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF).