Kulturális Kreatívok

A fenntartható                            fejlődés 

 2010 a magyarok éve lesz!

A magyar embereké, akik végre elkezdenek tájékozódni és józan paraszti ésszel gondolkozni.

Az embereké, akik egymásra ismernek, majd  egymásra találnak és végre működni kezd a  bizalom ...

tovább - Tudatos vásárló a fogyasztói társadalomban 

tovább - Napelemes tetőcserép - Szenzációs magyar találmány!

tovább - Energiahatékonyság - Linkgyűjtemény

Forgács Attila pszichológus, Az evés lélektana című könyv szerzője

Sokan vagyunk, akik a bajban hízunk. Ha nem tudjuk másként legyőzni, hát megesszük a stresszt, a fáradtságot, a haragot. Az evés a problémakezelés legeredendőbb módja.

- A táplálkozási és az önvédelmi képességnek közös agyi területei vannak - magyarázza Forgács Attila. - Ha fájdalmat okoznak nekik, az állatok is nagyobb mennyiségű ételt vesznek magukhoz stresszhelyzetben, és nem tudnak elmenekülni. Agyunk felépítése következtében a stressz enyhíthető orális tevékenységgel (rágcsálás, cumi, cigi) különösen, ha ezt a tapasztalatot korai gyerekkori tanulással is megerősítjük. Az éhes ember feszült.

A jóllakott megnyugszik. Vacsora közben könnyebb feloldani a konfliktust. A közös étkezés békéltet. (Ha valakik „ágytól-asztaltól elváltak", akkor menthetetlenek!) Vannak olyan pszichoterápiák, amelyek kihasználják az evés érzelmekre gyakorolt hatását. Például három napja nem evő klausztrofóbiásokat étellel megtömött liftbe visznek. A tapasztalat azt mutatja, hogy erősebb az étel utáni vágy a bezártságtól való félelemnél.

Nemcsak a stresszt tudjuk megenni. Az agressziót is. A dühös állat harap. A dühös, civilizált ember is, csak az ételbe. Az elfojtott harag zsírrá alakul rajtunk. Miként a félelem is. Az emberiség nagy része mindig éhezett, egymilliárdan ebben a pillanatban is éheznek. A nélkülözéstől való félsz ott munkál bennünk a teli spájz mellett is. A mesebeli terülj-terülj asztalkám birtoklásának vágya ősi, kitörölhetetlen.

A férfiakra nemcsak régen, napjainkban is jellemző, hogy szeretnének kicsit nagyobbak (izmosabbak) lenni annál, mint amekkorák. Az állatvilágból ered ez a vágy: a hímek küzdelmében megfigyelhető a testméret fitogtatása: gondoljunk csak a felfuvalkodott békára vagy az égnek álló szőrű kutyára. Elhízottság szempontjából ma a magas beosztásban dolgozó férfiak a legérintettebbek.

- Elsősorban önismerettel - tanácsolja Forgács Attila. Csak akkor tarthatjuk meg, illetve nyerhetjük vissza a kontrollt a testünk felett, ha tudjuk, mi sarkall bennünket falánkságra. Ha végiggondoljuk, miért, mi helyett nyúlunk a tál után.

Ha tudjuk, hogy a bőség, az árudömping ellenünk dolgozik, nem értünk.

Az elhízás a hatvanas évek után lett népbetegség. Ekkor lett tévéjük, autójuk az embereknek (nem kellett már gyalogolni), gyorséttermük, hűtőszekrényük, ahol elfér a szupermarketben a bevásárlókocsiba pakolt töméntelen mennyiségű étel. A (gyors)étteremben is egyre nagyobb adagokat sóznak ránk. A fogyókúraipar pedig velünk együtt gyarapszik. Pedig a mérték, a józanság megtalálása a hosszú távú siker kulcsa, nem a diéta. Ha ezt megértetjük, nyert ügyünk van.