Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.01.24

SZERENCSÉS TALÁLKOZÁSOK

Karavan Muveszeti Alapitvany <karavanma@gmail.com> írta, 2012.12.08.:

 

kulturaliskreativok.eoldal.hu_small.jpg0.jpg

Kulturális Kreatívok

Új tudatosság, új világszemlélet

A Kulturális Kreatívok egy nemzetközi internetes hálózat, amely a világ globális problémáira egy új tudatosság jegyében olyan új és egységes rendszer részét képező  válaszokat kíván adni, amelyek a nagy tömegek megélhetési feltételeinek a javítására alkalmasak.

A pozitív változások előidézéséért dolgozunk a társadalmi és gazdasági élet területein. Az a célunk, hogy tevékeny közreműködőként felépítsünk egy új világot, amiben jobb élni. Sokat tehetünk azért, hogy a társadalmunkban megjelenjen a romák iránti empátia és pozitív irányba változzon a romákkal szemben a társadalom attitűdje. A kölcsönös tisztelet és megbecsülés forrásának tekintjük, ha megismerjük egymás törekvéseit, a rendelkezésünkre álló eszközökkel pedig segítjük a roma célok megvalósítását is. A kulturális kreatívok közössége sokszínű és sokrétű. Egyetlen vezérelvünk van: az egymás iránti kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló emberi kapcsolatok kiépítése és bővítése a világ lakosságának a körében!

Céljainkért csaknem 15 éve dolgozunk. Az együttműködés legláthatóbb eredményeként létrehozzuk a közösségi hálózatot, ahol nyelvtudás nélkül tudnak kommunikálni egymással az emberek a világon. Ez a közösségi hálózat számít a nonprofit szervezetek aktív együttműködésére, és mindenkori üzleti bevételét a közreműködés arányában, adomány formájában megosztja a közösségi hálózat létszámának bővítésében szerepet vállaló nonprofit szervezettel a világ valamennyi országában.

A kulturális kreatívok nem politizálnak, de nagy tömegek számára alkalmas megoldások kidolgozásán fáradoznak. Láthatatlanok és láthatatlanok is maradnak. Együttműködnek egymással, hogy a világ lakossága a kezébe vehesse a sorsa irányítását és ne a hitelezők szabják meg az életet! 150 millióan vannak csak az USA-ban és több száz millióan Európában olyan emberek, akik egy szebb és jobb világban akarnak élni, és ennek az új világnak a felépítéséért tenni is hajlandóak!

Mi magunk olyan civil közösséget alkotunk, amely rendkívül színes és sokrétű. A roma kultúra a szerves részét képezi, ahogy a roma alkotók is. Számunkra teljesen evidens és magától értetődő, hogy tiszteljük, elismerjük és megbecsüljük egymás kultúráját. Élvezzük a roma emberek támogatását és megbecsülését, ahogy ők is élvezik az egész baráti társaságunk bizalmát, elismerését és tiszteletét.

Nem állítom, hogy bármilyen társadalmi problémát megoldottunk volna, mert ez nem igaz! Azt állítom, hogy a mi szemléletünkkel minden emberrel a saját tettei és emberi értékei alapján, a kölcsönös bizalom elvén és mindenféle előítélet nélkül vagyunk képesek együttműködni. Fontosnak tartom az Önök kezdeményezését, mert közelebb viheti a társadalmunkat a szemléletváltáshoz. A "ne bűnbakokat, hanem megoldásokat keressünk" attitűd kialakulásához. A mi szemléletünk szerint a világban minden mindennel összefügg. A problémákat pedig más gondolkodással kell megoldani, mint amivel keletkeztek.

Kerekes Klára, projektvezető

 

kulturaliskreativok.eoldal.hu_small.jpg3.jpg

KIEMELT MONDAT

Ha azt hiszed, hogy nem tudjuk megváltoztatni a világot, csak annyit jelent, hogy nem leszel azok között, akik megváltoztatják.

 

NÉVJEGY

Kulturális Kreatívok

Alakulás éve: 2009

Működés hely: Interneten, nemzetközi civil közösség

 

Kapcsolattartó: Kerekes Klára

Email: kulturaliskreativok5@gmail.com

Weboldal: www.kulturaliskreativok.eoldal.hu 

Forrás: Kulturális Kreatívok –Kerekes Klára

 

Európai Polgári Kezdeményezések - EPK - Add a véleményed!

A víz és szennyvízhálózat emberi jog! Ehhez kell az EGYETÉRTŐ aláírásod SOS!

Cipruson bejelentették, hogy a szigetország 2014 júniusában tervezi bevezetni a garantált Alapjövedelmet

A hír azt bizonyítja, hogy valamennyi Eu tagállam hatáskörébe tartozik a döntés a Feltétel Nélküli Alapjövedelm bevezetéséről. Mindössze politikai szándék és akarat kérdése az adott tagállam részéről.

Ez a fajta megoldás a polgári demokrácia igazi győzelmét és a társadalmi kiegyezés alapját hozhatná el Magyarországnak is. Valamennyi politikai szereplőnek kormánypárti és ellenzéki oldalon az FNA elképzelés mentén sikerülhetne egészséges párbeszédet lebonyolítani és legalább ebben az egyetlen kérdésben együttműködni egymással.

Örömmel üdvözöljük a szigetországban megszületett politikai akaratot és a tiszteletre méltó döntést!

Továbbra is bízunk benne, hogy az Orbán kormány is elvégzi a szükséges közgazdasági számításokat és Ciprushoz hasonlóan olyan döntést hoz, amely az Alapjövedelem bevezetésével rántja ki a devizahiteleseket a bajból ugyanúgy, ahogy a többi elszegényedett társadalmi réteget is!  

Az Alapjövedelem egyetlen akadálya az irigység kultúrája lehetne, amit évszázadokkal ezelőtt a profitéhes tőke alapozott meg és ideje száműzni a társadalmi normák közül a devianciák sorába miután bebizonyosodott, hogy a mai kapitalizmus már nem képes a polgári demokrácia normái szerint működni.

A mai működésképelen rendszer alternatívája, a forradalom nélküli társadalmi változás útja az FNA!

Az Alapjövedelem bevezetése az Eu tagállamok hatásköre! Mindössze politikai akarat kérdése és csupán a jelenleg is rendelkezésre álló állami pénzeszközök gazdaságélénkítő átcsoportosítását kívánja meg! 2013.08.09. 

Ha a polgári kormány nem lépi meg az FNA bevezetését, a szélsőséges politikai erők profitálhatnak: Friss látlelet a szegénységről! A drasztikus elszegényedés megindulása a 2008-as pénzügyi és gazdasági válsághoz köthető. A válságnak négy periódusa volt eddig Magyarországon. 2008. második felében tört ki a pénzpiaci válság, amely a megtakarítással rendelkezőket érintette. 2008−2009-ben visszaesett a foglalkoztatás, nőtt a munkanélküliség. Ezzel párhuzamosan a devizahitelek problémája is élesen megjelent. 2009−2011-ben az állami kiadásokat erőteljesen csökkentették, miközben nőttek a lakossági elvonások. Az egykulcsos SZJA bevezetése hátrányosan érintette az alacsony keresetűeket. 2011−2012-ben egyértelműen szűkítették a szociális és egészségügyi kiadásokat. A háztartások közel 81 százalékának nincs annyi tartaléka, hogy egy váratlan, nagyobb kiadást – 100 000 Ft nagyságban – ki tudjon fizetni. A fűtés hiánya 20 százalékról 27 százalékra nőtt az elmúlt két év alatt.

A válság elmúlt öt évében azok a negatív tendenciák erősödtek fel még jobban, amelyek a társadalom alsóbb rétegeit érintik hátrányosan. A szegénységnek nem csak a mértéke, hanem mélysége is hatalmas ütemben nőtt. Különösen jelentős volt a szegénységi kockázat növekedése a gyermekek és a fiatalok, az alacsony iskolázottságú és a roma háztartásfővel élők körében, valamint azok között, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfő munkanélküli vagy inaktív.

A parlamenti pártok lemondtak a leszakadó rétegek felzárkóztatásáról, hiszen egyik pártnál sem jelent meg átfogó program a leszakadás további megakadályozására. Ha a folyamatokat nem tudja megfékezni az elit, akkor a szélsőséges politikai erők komolyan profitálhatnak ebből. 

 forrás: Totyik Tamás

Ebből finanszírozzuk az FNA bevezetését!

Társadalmi Kiegyezést kezdeményezünk 2013.08.01.

Választások 2014 - Lakossági szemmel

Az állam lehet a társadalmi átalakulás eszköze is

Az állam felruházása jogosultságokkal nem a tőke és a gazdasági uralom, hanem a nagy tömegek, a lakosság privilégiuma, joga és kötelezettsége

A magyar lakosság felismerte 2010-ben, hogy az alapvető társadalmi antagonizmus nem a kormányzás szintjén van. A megoldást tehát nem az államtól való eltávolodásban látta, amikor a kétharmados döntését meghozta.

A helyes irány továbbra is az állam megerősítése a jogaiban! Az állam a társadalmi átalakulás élére állhat, amennyiben él a nagy tömegek még megmaradt bizalmával.

A gazdasági antagonizmus az, amely ellen az államnak és a lakosságnak egymással együttműködve kell fellépnie.

Az állam dönthet úgy, hogy az egészséges társadalmi változások élére áll és a forradalom nélküli utat, az Alapjövedelem bevezetését mérföldkőnek tekinti amikor bebizonyosodott, hogy a mai kapitalizmus már egyre kevésbé képes megfelelni a polgári demokrácia normáinak!

 Lesz-e Magyarországon garantált Alapjövedelem? 2013.07.16.


 

A cigányság beilleszkedési problémái Magyarországon

 A vándorló cigányság megtalálta helyét a középkori Magyarországon, ám később már a „kívülállás kultúrája”, a láthatatlanság jellemezte közösségeiket. A hatalom szavára, átmenet nélkül nem tudtak és nem is akartak „beilleszkedni”, a vajdát sokszor „besúgónak” tartották és nem ok nélkül féltik még ma is a gyermekeiket.

 

Cséplő Gyuri és a cigányság beilleszkedési problémái                                              cikk: Takács Róbert fn.hu

A Zala megyei Németfalu lakossága ma már nem éri el a 200 főt. Van ott Kossuth Lajos utca, Petőfi Sándor utca, Ady Endre utca. A húszas éveiben járó roma fiatal, Cséplő Gyuri elbeszélése szól egy Jókai utcáról is: ő maga ment el a tanácselnökhöz, nem járja, hogy szocializmus ide, szocializmus oda, de a személyi igazolványukban még az áll a lakóhely rovatban: cigánysor. Kaptak hát utcanév-táblát az államtól.

A film idején, a hetvenes évek közepén még az Állami Gazdaság adott munkát az ott élőknek, a romáknak is. A helyi közösségek együttélését nem kell idealizálni, voltak feszültségek, a kocsmában a parasztok azt hányták Gyuri szemére, hogy sok roma 10-én megkapja a fizetését és utána egy hétig nem látják a földeken.

De aztán visszatértek, visszatérhettek.

 

Cséplő gyuri                                                Schiffer Pál filmje

Politikatörténeti Intézet Anno Filmklubja Schiffer Pál Cséplő Gyuri című filmjét mutatta be a Tolerancia Évad keretében.

A film után Romano Rácz Sándor író, szociológus beszélgetett a közönséggel a roma közösségek hagyományos együttéléséről, a 20. század – és a korábbi korok – integrációs kísérleteiről, nehézségeiről.



Integráció hatalmi szóra

Ezekben az évtizedekben rendkívül ellentmondásos volt a hazai cigányság integrációja. Egyrészt a teljes foglalkoztatás megvalósítása azt is jelentette, hogy a képzettség nélküli emberek – márpedig a romák többsége nem tudott szakképesítést szerezni – is találtak maguknak munkát, persze inkább csak betanított és segédmunkát. Ma már-már elképzelhetetlen az a bánásmód, ahogy Cséplő Gyurit és két társát fogadták a budapesti nagyvállalatok munkaügyi osztályain, igaz egyenesen a Politikai Bizottság mondta ki, a dolgozni akaró cigányokat segíteni kell a beilleszkedésben.


A szocializmus egyenlőségideológiája, az összenyomott bérskálák, a fizikai dolgozók relatíve magasabb bérei is kedvező feltételeket teremtettek számukra. A teljes foglalkoztatás mellett is a hatvanas évek elején a pártvezetés elé tett adatok alapján a romák harmadának volt állandó, egy további harmadának alkalmi munkája, 35 százalékuk viszont hivatalosan nem állt munkaviszonyban. A hetvenes évek végén készült helyzetjelentés viszont már 80-90 százalékos foglalkoztatásról számolt be.

Ugyanakkor – mutatott rá Romano Rácz Sándor – ez volt az az időszak is, amely szétzilálta a hagyományos roma közösségeket a felülről vezényelt társadalmi integráció jegyében. Ennek a kulcsdokumentuma a Politikai Bizottság 1961-es határozata volt a „cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról”.

A határozat az adott állapotokat a „múlt terhes örökségével” magyarázta, korábbi kiközösítettségükről beszélt, és célul tűzte ki a mintegy 2100 telepen élő romák elkülönülésének felszámolását. Ahhoz, hogy megértsük, ez mit jelentett a cigányság közösségei szempontjából, Romano Rácz Sándor szerint érdemes áttekinteni a roma közösségek hagyományos kapcsolatrendszerét, működését.



Megtalálták a helyüket

A középkori-koraújkori Európában a romák helyzete a Magyar Királyságban – a Luxemburgi Zsigmond király által 1422-ben kiadott menlevél tanúsága szerint – kedvezőnek számított, sőt hasonló dokumentumot uralkodók és főispánok később is kibocsátottak. Ezek garantálták számukra a szabad vándorlás és munkavégzés lehetőségét.

Európában még a következő évszázadok során sem voltak ritkák a romákkal szembeni erőszakos fellépések, a kitoloncolástól a könnyű szívvel mért halálbüntetésig. A magyarországi feudális nagybirtokosok jelentős része azonban hasznosnak ítélte meg a romák által nyújtott kisipari szolgáltatásokat, a teknővájók, bádogosok, köszörűsök, kovácsok, vályogvetők tevékenységét, amelyre a kontinens polgárosodottabb vidékein már kevésbé tartottak igényt.

A betelepülő – de le nem települő – romák egészen más közösséget alkottak, mint a környezetük. 30-50 fős csoportjaik nem ismerték a hatalmi struktúrákat, a tulajdont, az erőszak helyett az elkülönülést választották. Az évszázadokig továbbélő nomád-félnomád életmód jellegzetes terméke volt a domboldalba vájt putri, amely racionális építészeti megfontolások (vízelvezetés, hőszigetelés) mellett a veszélyhelyzet időbeni észlelését is lehetővé tette. Ráadásul a lakhatáson kívüli funkciója nem volt, lakói szükség esetén bármikor továbbállhattak. A 19. századra azonban elterjedtek a falu szélén – már kőművesek, ácsmesterek munkájával – épített kéményes házak.


Hatalmi szóra nem megy

Addigra a cigányság már átesett az első nagy, erőszakos asszimiláció kísérleten, amelyet Mária Terézia és II. József felvilágosult abszolutista kormányzása képviselt. A kor rendeletei tiltották a cigány nyelv használatát, a „cigány-módi” ruházkodást, a vándorló életmódnak pedig lovaik és szekereik elkobzásával akarták elejét venni. Volt megye, ahol az asszimiláció érdekében azt is megtiltották, hogy a romák egymás mellé építhessék házaikat.

Az előadó szerint ugyanakkor az oktatás intézményét nem ismerő, a gyermekeiket a közösségben nevelő cigányság iskolával szembeni máig élő mély bizalmatlansága is ebből a korszakból ered. Számos roma gyereket adtak ugyanis paraszt szülőkhöz beolvadásukat siettetendő, ami a gyermekek fokozott féltésében ma is továbbél. Az iskola a szemükben ugyanis nemcsak nem fontos, amely nem az életre készít fel, amely a közösségben haszontalan tudást ad csak át, hanem egy idegen, rájuk kényszerített intézmény, amelytől a gyerekeket félteni kell.

Romano Rácz Sándor kiemelte, hogy a hazai cigányság a 20. század közepéig ezekben a kis létszámú premodern közösségekben élt. Nem is beszélhettünk cigány nemzetről – legfeljebb a többségi társadalom szemében tűnt úgy –, ám az egyetlen csoportképző erő sokáig a család maradt. Mellesleg sokáig az MSZMP sem ismerte el nemzetiségi csoportnak a cigányságot, mivel a vezetés úgy ítélte meg, hogy ezzel hátráltatná a társadalom egészébe való beillesztésüket.

 

Tabuk sora

Hagyományosan viszont öntudatlanul megtartott tabuk sora biztosította, hogy ezek a kis közösségek megőrizzék határaikat. Így például az egyik roma csoport tagjai nem fogadhattak el ételt egy másik roma közösség tagjától: a közös étkezés ugyanis fellazítja a határokat. Ezek a szabályok még a munkásszálláson is megőrződtek – Gyuri két másik roma származású építőmunkással készített vacsorát a közös konyhában, ám mindhárman külön-külön, maguknak főztek.

 

 

Kép a film               rendező: Schiffer pál

Cséplő Gyuri egy intelligens, ambiciózus cigányfiú fejlődésregénye. Schiffer itt alkalmazta először az ún. szituációs dokumentumfilmezést, ahol az amatőr szereplő saját életének motívumait játszotta el.

A két elemit végzett fiú fölkerekedik a putriból, Németfaluból Pestre megy, hogy biztos megélhetést keressen. Becsületesen tanul, dolgozik, végigjárja a kálváriát, akár a városban élő cigányok legtöbbje. A szegénységről és az előítéletekről azonban nem a munkapadok mellett, hanem a téglagyári magyar munkások szűkös "putrijaiban" szerzi tapasztalatait... Végül hazamegy, mert hiányoznak barátai, de rádöbben, hogy már nem tud a régi körülmények között élni.

A házassági szokások is biztosították a kisközösségek egységét: a jellemző az volt ugyanis, hogy közöttük párhuzamos- és csereházassági kapcsolatok alakultak ki, akár egy időben, több irányban is, amellyel kialakult ugyan ideiglenes a kettős csoporttagság, ám ez rövidesen megszakadt. Ezek a ciklikus váltások nagyjából nemzedékenként követték egymást, és nem csak a csoportok különállása szempontjából volt jelentőségük, hanem genetikailag is fontos volt, hiszen minimalizálta az öröklött betegségek veszélyét.

A kisközösségek közti funkcionális kapcsolat, a laza, de állandó együttműködés ugyanakkor nem feltétlenül járt együtt házassági viszonyokkal is. A többségi társadalom tagjaival viszont nem házasodtak, a vegyes házasságok első példáit a 20. század elején, elsősorban a zenész cigányok körében lehetett feljegyezni.



A „besúgó” vajda

A tabuk mögötti racionalitás nem csak az erőforrások szűkösségében és a közösség mozgékonyságának megőrzésében rejlett. A csoportlétszám alacsonyan tartásának, a települések szélén kialakított lakhelyeknek rendkívül fontos szerepe volt a láthatatlanság biztosításában. A kívülállást, a harmonikusabb együttélés ugyanis az biztosíthatta, ha nem zavarták a többségi társadalom köreit, nem tűntek fel riválisnak.

Tehát a csoportokat a „kívülállás kultúrája” jellemezte. Voltak természetesen kapcsolataik a többségi társadalommal, hiszen kisipari, háziipari szolgáltatásaikat elsősorban köztük értékesítették, sőt ilyen szempontból egyrészt meghatározó volt a „gádzsókkal” való ismeretség, másrészt e tekintetben a roma közösségek egymással konkuráltak.

A kisközösségi léttel kapcsolatban az előadó eloszlatott egy másik gyakori tévhitet, miszerint a cigányság hagyományos vezetői a vajdák lettek volna. A vajdákat az országos vagy helyi hatalom nevezte ki, hogy rendet tartson a romák között, olyannyira, hogy ezekben a közösségekben a „besúgó” gúnynevet kapták. A csoportoknak ugyanakkor volt egy spontán módon kiemelkedő vezéregyénisége, belső konfliktusaikat pedig az egymással egyenrangú családos férfiak gyűlése rendezte.



Túl gyors volt a tempó

A Politikai Bizottság számára készült 1979-es helyzetjelentésből látszik, hogy a hagyományos közösségek nagyon komoly változáson, de nem teljes átalakuláson mentek át szűk 20 év alatt. Eszerint az akkor 320 ezresre becsült cigányságnak a korábbi bő kétharmada helyett már csak negyedét sorolták a „szociálisan nem megfelelő” környezetben – értsd: telepen – élők közé. A hatvanas évek közepétől bő egy évtized alatt majd 17 ezer lakáshoz vettek fel romák kedvezményes OTP-hitelt, és további több mint 8000 lakáshoz juthattak hozzá tanácsi úton, kiutalással. Ezen felül önerőből is számos ház épült.

Romano Rácz Sándor szerint a 20. század közepétől hatalmas alkalmazkodási nyomás nehezedett a roma közösségekre, amelynek bár sokban nem akartak megfelelni, kitérni sem tudtak előle, és olyan változásokat indított el, amelynek során elvesztették az évszázadok alatt kialakult túlélési képességeiket. A modernitással ugyanis a többségi társadalom a változások olyan ütemét diktálta, amelyhez a roma csoportok képtelenek voltak alkalmazkodni. A technológiaváltás is kihúzta a lábuk alól a talajt, a hagyományos foglalkozásokra a társadalom egyre kevésbé tartott igényt.

Egy szegkovács közösségben például a párt a szocialista cigánytípust látta megvalósulni, aztán a vasútépítésnél túlléptek a fából készült talpfákon, nem volt többé szükség szegre. Ilyen helyzetben érte a rendszerváltás a romákat, akiket elsők között bocsátottak el a leépítések során. Ebben persze messze nem csak az előítéleteknek volt szerepe, hanem a munkáltatók racionális döntéseinek: egyrészt annak, hogy a romák főleg szakképesítést nem igénylő munkakörökben dolgoztak, másrészt nekik volt a legtöbb nehézségük a szigorú munkaszervezethez való illeszkedéssel.



Légüres térben az értelmiség

Több – de arányaiban persze kevés – példát lehetne felhozni sikeres integrációra is, cigány művészekre, orvosokra, tudósokra, tanárokra, ám a cigány értelmiség helyzete rendkívül ellentmondásos. A cigány közösségekben ugyanis az értelmiségi státusz ismeretlen. Azoknak, akik értelmiségivé váltak, ki kellett szakadniuk az eredeti közösségükből: többségi iskolákba jártak, kollégáik nem romák.

A többség is vonakodva fogadja őket, de a roma közösségek is fenntartásokkal viseltetnek irántuk. Így aztán a híd szerep helyett sokszor a szigetszerűség élményével kell megküzdeniük. Még Finnországban is, ahol sikerült megoldani, hogy nagyobb arányban alakuljon ki roma értelmiség, a szerves átmenet hiánya miatt a legtöbben légüres térben érzik magukat.

A dilemmát természetesen ez a beszélgetés sem oldotta meg. A modernitás elszaladt a roma közösségek mellett, és a mai kapitalizmus sem kínál bőkezűen kapcsolódási pontokat. Ugyanakkor valószínű, hogy a kívülállás társadalmát a demográfiai változások önmagukban is integrációs kihívás elé állították volna.

tovább - az Anno Filmklub Tolerancia Évad programja 2009 november - 2010 április

Légy toleráns! A különböző nemzetiségű, vallású, kultúrájú és identitású emberek, közösségek együttélése világunk realitása. Csakhogy a szokások, a gondolkodásmód különbségei mindig magukban hordozzák a feszültségek, a konfliktusok lehetőségeit. Az elzárkózás, a megfélemlítés, az erőszak spontán vagy tudatos formái mindezekre látszólag egyszerű megoldást kínálnak. Valójában azonban egyikük sem "kifizetődő". Hiszen olykor még az elnyomottból is elnyomó lehet, ha csupán a leigázottak gyűlölete hajtja.

Persze, hol vannak a tolerancia határai? Ki és hogyan, s minek alapján dönti el, hogy mi a határsértés? Rajtunk múlik, milyen választ adunk ezekre a kihívásokra. De egy biztos. A jó megoldások lehetőségéhez a másik megismerésén keresztül vezet az út.

A Tolerancia évad filmjei erre szolgálnak. Kevéssé- vagy félreismert közösségeket, együttélési konfliktusokat mutatnak be, s a művészet eszközeivel önmagunkkal szembesítenek. Alkalmat adnak rá, hogy mindenki feltehesse a kérdést: vajon én hogyan döntenék, miként viselkednék ebben vagy abban a helyzetben? A filmek, a problémák értelmezésében meghívott előadóink segítenek, az adott tárgykör hazai szakértői. A vetítések után módunk lesz véleményünket, érzéseinket, tapasztalatainkat megosztani, azokkal, akikkel a közös filmnézés élményében is osztoztunk.

Magyar Antirasszista Alapítvány és a Politikatörténeti Alapítvány Anno Filmklub – Tolerancia évadában 12 film került levetítésre és megbeszélésre 2009. november 18. és 2010. április 28. között, minden második hét szerdán este 6-kor a Politikatörténeti Intézetben. Ha esetleg lemaradt valamelyik programról, vagy ellenkezőleg, részt vett rajta, és ezért szívesen olvasna róla, akkor az alábbi cikkeket ajánljuk figyelmébe (letölthető pdf fájlok az egyes programoknál).


A PROGRAM: filmek, vendégek, beszámolók

2009. november 18. Mathieu Kassovitz: A gyűlölet (francia, 1995, 95 perc)
Vendég: Márton László közíró

 

 

2009. december 2. Gyöngyössy Imre-Kabai Barna: Jób lázadása (magyar, 1983, 105 perc)
Vendég: Gábor György vallásfilozófus

 

 

2009. december 16. Elia Suleiman: Deus ex machina (marokkói-palesztin-francia-német, 90 perc, 2002)
Vendég: Lugosi Győző történész

 

 

2010. január 6. Damien O'Donnell: A Kelet az Kelet (brit, 1999, 97 perc)
Vendég: Dobrovits Mihály történész

 

 

2010. január 20. Schiffer Pál: Cséplő Gyuri (magyar, 1978, 97 perc)
Vendég: Romano Rácz Sándor író

 

 

2010. február 3. Terry George: Hotel Ruanda (amerikai-dél-afrikai, 2004, 121 perc)
Vendég: Búr Gábor történész

 

 

2010. február 17. Makk Károly: Egymásra nézve (magyar, 1982, 111 perc)
Vendég: C. Molnár Emma pszichológus

 


 

2010. március 3. Elia Kazan: Úri becsületszó (amerikai, 1947, 118 perc)
Vendég: Erős Ferenc pszichológus

 

 

2010. március 17. Szabó Ildikó: Csajok (magyar, 1995, 95 perc)
Vendég: Acsády Judit szociológus

 


 

2010. március 31. Ragályi Elemér: Nincs kegyelem (magyar, 2008, 71 perc)
Vendég: Bársony János kisebbségkutató

 


 

2010. április 14. Stephen Frears: Az én szép kis mosodám (brit, 1985, 103 perc)
Vendég: Tóth László szociológus

 


 

2010. április 28. Paul Haggis: Ütközések (2004, amerikai, 113 perc)
Vendég: Csepeli György szociálpszichológus

 

 

 

Módosítás dátuma: 2012. október 04. csütörtök, 10:55  

A magyar lakosság választási ígérete 2014-re!

2013.07.18

 A négymillió éhező állampolgár választási ígérete 2014-re: így vagy úgy, de lesz Magyarországon garantált ALAPJÖVEDELEM!

Még csak sok ész sem kell ahhoz, hogy ezt a megállapítást a politikusok tényként fogják fel és a saját jól felfogott érdekükben tényként kezeljék. Az éhező embereket nem érdekli az a színjáték ami az adófizetők pénzén zajlik a politika színterén. A dolgok természetes menete, hogy nem a farok csóválja a kutyát...

Az államháztartásban rendelkezásre állnak azok a pénzeszközök amelyek a Feltétel Nélküli Alapjövedelem bevezetésével minden társadalmi és gazdasági problémát kezelni képesek. Jogos lakossági igény a nagy tömegek fizetőképességének a növelése, a korrupció megszüntetése, az adófizetők pénzéből fölöslegesen fenntartott bürokrácia és intézményrendszer leépítése egyszer és mindenkorra, valamint a munkavállalói kiszolgáltatottság megszüntetése egyetlen intézkedéssel! Ez a megoldás pedig az FNA! 

Lesz-e Magyarországon garantált Alapjövedelem?

2013.07.16

Társadalom: A magyar kormány lényegében deklarálta, hogy nincs dolga a szegényekkel

Az Európai Unió folyamatosan napirenden tartja azt a kérdést, hogy miként lehet csökkenteni a tagállamokban a szegénységet. Ezt a szándékot elvileg a tagállamok is osztják, hiszen 2010-ben valamennyien aláírták, hogy 2020-ig összesen húszmillióval csökkentik a szegénységben élők számát.

Kulturális kreatív az, akinek elege van

2013.07.07

Kik azok a kulturális kreatívok?

A másként gondolkodók konferenciákat tartanak, közösségeket építenek és etikus bankokat hoznak létre. Részvételi demokráciáról beszélnek, és hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb ötletekkel állnak elő. Úgy hívják őket: kulturális kreatívok, és jellemző rájuk, hogy – legyen szó természetvédelemről vagy pénzügyekről, munkáról vagy kultúráról – minden közösségi területen új utakat keresnek. Szószólói az ALAPJÖVEDELEM bevezetésének. Kulturális kreatív az, akinek elege van.

 

A mappában található képek előnézete Amerikai elnökök

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.