tiszteli mindazokat az irányokat és gondolatokat amelyek mögött UGYANAZ a (fent leírt) szándék húzódik meg akkor is ha a másik másképpen, más formában él és másképp gondolkozik.
A kulturális kreatívok között vannak hívők és nem hívők.
Vannak akik a hit, az érzés, a spiritualitás felől indulnak el.
Mások a ráció, az ész, a tudomány felől közelítenek.
az emberi élet minőségi tartalommal való feltöltésének az igénye
az önmegismerési, tudatosodási folyamatban való aktív részvétel
a kreatív, alkotó tevékenységekhez, művészetekhez, tudományokhoz való vonzódás
a saját önkifejezési forma kreatív felfedezése és megélése
külső és belső béke megteremtése
harmonikus együttélés a másik emberrel, a másik vallással, a másik nemzettel, a másik kultúrával
közösségi és szociális munka
a Föld és a természet értékeinek tisztelete
környezet-tudatosság
az emberiség jövőjének, az utánunk következő generációk érdekeinek képviselete
alternatív gyógyászat
tudatos pénzkezelés
tudatos fogyasztói magatartás
a jóléttel és az anyagi javakkal szembeni hozzáállás: az önkéntes egyszerűség
Az önkéntes egyszerűség a kulturális kreatív gondolkozású ember számára a belátás szerves része. A megtehetném, de nem teszem... A megvehetném, de nem veszem... attitűdje.
TUDATOS részvétel egy világban, amely nagyobb lábon akar élni mint amit a Föld tartalékai a számára lehetővé tesznek (lásd: fogyasztói társadalom) __________________________________________________________________________
A globális szegénység és a globális elszegényedés jelensége a Kulturális Kreatív ember számára nem az elszegényedettek vagy a most elszegényedők problémája, hanem valamennyiünké! Hiszen ugyanazon egység és közösség szerves részei vagyunk. Ahol minden mindennel összefügg!
Válassz magadnak egy frappáns azonosító nevet és azzal nyiss egy gmail fiókot. Az új társasági portálunkon ezzel az e-mail címmel regisztrálj és mutatkozz be. Klikk ide
JOGOD VAN ÁTLÁTNI - MI? HOGYAN? és MIÉRT történt az elmúlt évtizedekben a lakosság megkerülésével és félrevezetésével...
Neked kell tájékozódnod, mert éppen a tömegtájékoztatásnak köszönhetjük, hogy az átláthatatlan manipulációkba belefásultunk és minden ellenállásra képtelenné válhatott a lakosságunk. Jogod van arról is olvasni amiről mélyen hallgatnak a hivatalos médiákban!
Ismerd meg a hátteret.
Tudd meg mi az alapvető probléma és vedd elő a józan paraszti eszed!
Itt, ezen a honlapon igyekszünk felkutatni és összegyűjtve közzétenni azoknak az embereknek a munkáit, akikre támaszkodhatunk a múlt történéseinek felidézésében.
Kezdjük egy könnyen áttekinthető kronológiai összefoglalóval Magyarország pénzügyi összeomlásáról
Fekete-szakasz
(1968–1981)
Új gazdasági mechanizmus. A társadalmi tulajdon csonthéja repedezik. A bővülő anyagi érdekeltség feszíti a korlátokat, miáltal a pénzviszonyok növekvő szerephez jutnak. A Magyar Nemzeti Bank – Fekete János aktív közreműködésével – nekilát a produktív világbanki hitelek felvételének az előkészítéséhez. 1970 és 1980 között, az utolsó ötéves tervek keretében jelentős produktív állami nagyberuházások valósulnak meg, mindenekelőtt az infrastruktúra és egyéb termelő szolgáltatások (például a távközlés, a hírközlés és a közlekedés) területén körülbelül egymilliárd dollár értékben.
Medgyessy-szakasz
(1982–1989)
A bejövő pénz – ebben a szakaszban kizárólag bankhitel! – a Fed és a Világbank által papíron és/vagy elektronikusan kibocsátott, jobbára fedezetlen játékpénz dollárhitel; ami viszont innen kiment, egyrészt értékes mezőgazdasági és ipari cikk, áru, másrészt jóval az árfolyam feletti ráfordítással, keservesen kitermelt valódi dollár a kamatos kamatok törlesztéseként. A bejött játékpénz nem termelt új értéket, mert kamatfizetésre költöttük. Az MNB belső műhelytanulmányai szerint az egymilliárd dollár hitelt tizenegymilliárd dollár kamattal terhelten fizettük vissza. A magyar társadalmi tulajdon észrevétlenül a titokban felvett pártállami hitelek fedezetévé alakult át. És hogy az adósságspirálra felépített adósságcsapdából soha többé ne szabadulhassunk ki, Medgyessy Péter vezényletével beléptették Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba.
Antall-korszak
(1990–1993)
A rendszerváltás valódi célja termelőkapacitásaink privatizálása és leépítése, a magyar beruházási és fogyasztási piac megszerzése volt – a hitelek miatti "jelzálog-követelés" érvényesítése révén potom áron. Hogy a magyar társadalmi tulajdon "csonthéjas burkát" az átalakulási és társasági törvényekkel (Sárközy Tamás) feltörjék, miáltal minden használható érték és jövőbeli profit – immár közjogilag is – a nemzetközi részvénytőke tulajdonába kerüljön. Németh Miklós reformkommunista miniszterelnök néhány hónappal a hatalom (színlelt?) átadása előtt drámai bejelentést tett. Magyarország külföldi adóssága – a leírt előzmények után és dacára – huszonkétmilliárd dollár (1990).
Nos, nézzük a hatalom "átadása" mint kasszazárás körüli fontosabb makroszintű adatokat. Külső államadósság: huszonkétmilliárd dollár.
Hogy ez tételesen hogyan, miből jött össze, sohasem részletezte, mutatta be, hagyatta jóvá (például az új Országgyűléssel) senki.
Elfogadták, átvállalták, mint a Németh-kormány hagyatékát.
Állami vagyonból működő tőke: a világbanki szakértők globális, mértéktartó felértékelése szerint nyolcvan-százmilliárd dollár, üzleti-piaci értéken mérve, ami a tőkés vagyonértékelés gyakorlatában a működő tőke hozadékaként elvárható profit jelen értékre diszkontált, tőkésített összegével egyenlő. A privatizációbana külföldi befektetők nem piacot, hanem csődportfóliót vásároltak, ezért tízszeres haszonnal vették meg a magyar termelőkapacitásokat, valójában a piacot. Az Antall-adminisztráció legalább két történelmi hibát követett el. Egyrészt jogfolytonosan átvállalta az örökölt huszonkétmilliárd dollár (akkor még az államadósság egyenlő volt a nemzetgazdasági adóssággal, az MNB-nek pedig devizamonopóliuma volt, a forint még nem volt konvertibilis) adósságszolgálatát, anélkül hogy felülvizsgáltatta volna, miből is ered. Másrészt pánikszerűen elindította szinte a teljes működő tőke alapos előkészítés nélküli privatizációját, mintha tényleg csak jelzálogjog-érvényesítést teljesítene, kvázi külső kényszer alatt, pedig még Soros György is az ellenkezőjét tanácsolta. Schamschula György, aki ekkor Antall személyes tanácsadója volt, írásaiban szintén megemlékezik arról, hogy Antallt senki és semmi nem kötelezte sem az államadósság átvállalására, sem a kampányszerű, átgondolatlan privatizációra. A terve az volt, hogy a bevételből kifizeti a teljes adósságot, a maradékot pedig állami befektetésekre és szociális juttatásokra költi. Mint tudjuk, ebből nem lett semmi. A káposzta mind elfogyott, de a kecske nem lakott jól. Mára az állami vagyon az eredeti érték tíz százalékára olvadt, az adósság pedig a többszörösére nőtt. A nyolc-tizenkét milliárd dollárnyi privatizációs bevétel minden évben eltűnt az állami költségvetés feneketlen, a becsődölt nagybankokat is konszolidáló bendőjében.
Horn-szakasz (1994–1997)
1995-ben és 1996-ban az infláció az égbe szökött, 28-30 százalék volt, a kamatláb még ezt is meghaladta. A gyógyító érvágásnak mondott Bokros-csomag hatására a reálbérek mélyen az 1989-es szint alá zuhantak, és ekkor érték az első súlyos találatok az általános egészségbiztosítást és az ingyenes orvosi ellátást is. A büdzsén tátongó hatalmas lyukakat a pótlólagos privatizációs bevételekkel igyekeztek betömni, körülbelül négymilliárd dollárért eladták ateljes energiaszektort egy német-francia állami konzorciumnak, nyolc százalék tőkearányos állami profitgaranciával. A tranzakció egész bevételét az államadósság csökkentésére fordították, de a szakasz végére így is meghaladta a 38-40 milliárd dollárt. Viszont első ízben sikerült valutatartalékot képezni tíz-tizenkét milliárd dollár összegben. 1998-ra az állami vagyon hetven százalékát már privatizálták, döntő hányada multinacionális cégek tulajdonába került.
Az állam megkezdte a forintért vásárolható államkötvények kibocsátását is, miáltal megkezdődött az állam eladósodásának második, "belföldi" szakasza. Ennek lényege, hogy a költségvetés növekvő hiányát államkötvények eladásával fedezik, ami tovább fokozza a távlati esélytelenséget, hiszen az államkötvények kamata (a vásárlók profitja) – húsz-huszonöt százaléka – jóval meghaladta a banki hitelkamatok mértékét.
Az időszak végén véghezvittek egy különös tranzakciót is, az úgynevezett adósságkonverziót kétezermilliárd forint összegben. Ami azt jelentette, hogy az MNB által "előtalált" újabb dolláradósság egy részét könyveléstechnikailag bevitték az állami költségvetésbe, kamatozóvá téve, és ezzel még tovább növelve a büdzsé amúgy is egyre elviselhetetlenebb kamatterheit, melyek már akkor is a költségvetés húsz-huszonöt százalékát tették ki.
Orbán-szakasz (1998–2001)
A forint konvertibilissé vált, az MNB devizamonopóliuma is megszűnt. Ettől kezdve minden természetes és jogi személy is hozzájuthatott külföldi hitelekhez – ennek okán megkülönböztetjük az államadósság és a nemzetgazdaság adóssága fogalmakat. Természetszerűleg a második jelenti a nagyobb hitelösszeget, mert az állam adósságán túl már tartalmazza a vállalkozások, a kereskedelmi bankok, az önkormányzatok és a magánszemélyek hiteleit, tartozásait is (beleértve a multinacionális nagyvállalatok hitelállományát is), mivel mindezen tartozások kamatait, profitját és tőketörlesztését is a belföldi magyar munkateljesítménynek kell kitermelnie.
A szakasz sok tekintetben jelentős javulást eredményezett mind a makro-, mind a mikroszféra gazdálkodási mutatóiban. A külső államadósság mintegy 43 milliárd dollárra rúgott, de a belső államadósság nagyobb mértékben nőtt, az időszak végére elérte a kilencezermilliárd forintot. A valutatartalék összege nem változott jelentősen. Az Orbán-kormány is folytatta a privatizációt, de sokkal szolidabban, mint elődei.
Az állami vagyon maradványértéke az 1990-esnek már csak körülbelül húsz százaléka.
Gyurcsány-szakasz (2002–2008)
Az Európai Unióba történő belépésünk után előtérbe került az úgynevezett maastrichti kritériumok teljesítése, miszerint az államadósság nem haladhatja meg a GDP hatvan százalékát, a költségvetés hiánya pedig a GDP három százalékát.
Az állam külső adóssága 2006 januárjában 66,3 milliárd dollár volt.
2008-ban a nemzetgazdaság összevont adóssága körülbelül 130-140 milliárd dollárra becsülhető, ebből a lakossági eladósodás közzétett összege önmagában több mint harmincmilliárd dollár.
A külső államadósság pontos összege nem ismert – legalább hetven-nyolcvan milliárd dollár –, sem a maastrichti követelményekhez mért adatban, sem a költségvetés adósságszolgálatában nem szerepel. Ezekben csak az államkötvények állománya – a "belföldi" adósság – van feltüntetve.
Hivatalosan az államkötvények forintban nyilvántartott állományát nevezik államadósságnak, vagyis azt az összeget, amely közvetlenül az állami tevékenységek következtében keletkezett, és mint ilyen, egyrészt a kamatszolgálat, másrészt a maastrichti viszonyítás alapjául szolgál. Ez az összeg – tehát a "hivatalos" államadósság – jelenleg körülbelül tizennyolcezer-milliárd forint körüli, a GDP mintegy nyolcvan százaléka, a hatvanszázalékos uniós limittel szemben.
A teljes kamatszolgálatot Magyarország azonban nem a "hivatalos államadósság" után, hanem a nemzetgazdaság teljes adóssága után fizeti. Mekkora lehet ez az összeg?
Minimum a kettőnek (külföldi és belföldi) összege, vagyis 140?+ 90?=?230 milliárd dollár. De még ez az összeg sem teljes, tőkehozadék ugyanis nem kizárólag kamat formájában keletkezik, s hagyja el az országot.
Tőkehozadék a profit is, ami nem a banktőke, hanem a termelő tőke hozadéka. A külföldi befektetések állománya ötven-hatvan milliárd dollárra becsülhető (1998-ban, amikor a privatizáció lényegében befejeződött, húszmilliárd dollár körül volt). Ebben azonban nincs benne az a termelőtőke-érték, amely az állami vagyon kampányszerű privatizációjában vált multinacionális tulajdonná. Ennek piaci-forgalmi értéke az 1990-es dollárparitáson számolva körülbelül százmilliárd dollár volt, átszámítva a mai paritásra legkevesebb 250-300 milliárd dollár körüli értéket ad. A hármat (230 + 50 + 250) összeadva, és mindent lefelé kerekítve – minimum ötszázmilliárd dollár hitel + "tőketartozás" adódik; a felvett hitelekből meg egyszerűen abból, hogy a privatizált vagyon már nem a magyar nemzetgazdaságnak termeli a profitot, hanem a multinacionális tulajdonosnak, aki az átlagprofitrátának megfelelő hozadékot realizálja, ami tőkearányosan számolva évi nyolc százalék.
Mint minden kapott hitellel, kölcsönnel, tartozással kapcsolatban, felvetődik a visszafizethetőség kérdése. Aki gondolkodik és számol egy kicsit, az világosan átlátja: lehetetlen. És nem elsősorban a visszafizetendő összeg intergalaktikus méretei miatt. Mert miből is lehet visszafizetni – kamatos kamatostul – bármilyen tartozást? Többletjövedelemből, pótlólagos profitból.
Pont ez az, amire a mi országunknak már semmilyen lehetősége nincs, hiszen éppen az a működő tőkénk veszett oda az állami vagyon nyolc-tízéves elprivatizálásakor, amely a profittermelésre alkalmas lenne. Most végre be kell látnunk – aritmetikai és közgazdasági egyszeregy –, hogy sem a kamatokat, sem a tőketartozást nem tudjuk soha visszafizetni, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen profittermelő portfóliónk. Emiatt egyetlen "lehetőségünk", hogy mindig új hiteleket veszünk fel, egyre romló feltételekkel, csak azért, hogy a már meglévő hiteleink adósságszolgálatát fizetni tudjuk.
Összeomló kártyavár
Ma éppen ez folyik – állami és egyéni szinten egyaránt. Az emberek előveszik harmadik-negyedik hitelkártyájukat, a szegény országok, népek kifosztásában egyesült nyugat-kelet és kelet-nyugat újkori könyöradományát, csak hogy befizessék a többi kártya használatának éppen esedékes kamatszolgálatát.
Ezek azok az igazi okok, amiért évről évre több adót és járulékot kell fizetnünk, s ez a generális, évtizedek óta elhazudott oka annak is, hogy most még az egészségbiztosításunkat is elveszik.
Hátravan még egy szomorú és egy tragikomikus tétel.
Az európai csatlakozásunk egyik aláírt szerződéses feltétele volt, hogy a magyar termőföld váljék az uniós működőtőke-piac szerves, mobilizálható részelemévé, vagyis váljék eladhatóvá és megvehetővé.
Ha van interneted, add tovább e-mailben minden barátodnak és ismerősödnek ezt a levelet vagy fogalmazd meg amit fontosnak tartasz és add tovább ezt linket: http://www.kulturaliskreativok.eoldal.hu
El ne hidd Lendvai Ildikónak, hogy az új kormánynak is ugyanazt kell folytatnia! Ez nem igaz! Az Országgyűlésnek mindössze egyszerű többséggel kell módosítani a feles törvénnyel elfogadott MNB-törvényt úgy, hogy az állam agához vonja a monetáris felségjogokat, amelyek eredetileg is az államot illetik! Olvass utána! http://www.fusz.hu/index.php?op=full&q=7125
S a végére a tragikomédia, hogy kínunkban néha nevessünk is.
Az egyik televízióban hallhattuk, hogy Karsai József, az MSZP renitens országgyűlési képviselője állítólag a következőket mondta az őt kérdező riportereknek: "Szerintem az uniós támogatás csak Bajnai Gordon laptopján létezik."
a lakosságunknak ne legyen saját tulajdonú ivóvize,
a lakosságunknak ne legyen saját tulajdonú termőföldje
a lakosságunkat megfosszák a megélhetés alapvető feltételeitől is.
Ha nem jelezzük a társadalmi igényt azzal, hogy a jó kérdéseket fogalmazzuk meg és a jó kérdéseket tesszük fel napjában ezerszer, akkor továbbra is joggal nézik a lakosságot hülyének: miért? eddig volt rá társadalmi igény?
Az embereknek viszont igen nagy káruk születik belőle.
A hivatalos médiában seholsem olvashatsz arról, hogy a pénzkínálatot a központi bank mesterségesen csökkentette azért, hogy az irányítói/tulajdonosai rátehessék a kezüket mások vagyonára.
Az elmúlt 10 év alatt Európa legszegényebb országa lettünk!
Négyszáznegyvenezer, azaz 440.000 napjainkban a munkanélküliek száma!
Adósságmentes pénz utoljára 1996-ban került a magyar gazdaságba!
1996 óta a költségvetés a pénzt kamatozó kincstárjegyekért és államkötvényekért, vagyis kizárólag adóssággal terhelten kapja!
Magyarországon kizárólag külföldről származó, devizaalapú hitel kerül a gazdaságba! A banki tartalékráta 5%! KINEK JÓ EZ? A lakosságnak semmiképp!
Egyszerű, azaz 51 % - kos többséggel módosítani kell a feles törvénnyel elfogadott MNB-törvényt úgy,
hogy az állam magához vonja a monetáris felségjogokat, amelyek eredetileg is az államot illetik!
Át kell térni a külföldről behozott kamatozó, devizaalapú és magántulajdonú hitelpénz helyetta magyar munkával fedezett közpénz kibocsátására!
Magyarországon van árufelesleg.
Van parlagon heverő termelő kapacitás és
van kihasználatlan munkaerő!
Az államnak az általa kibocsátott, magyar munkával fedezett közpénzből a reálgazdaság érték előállító tevékenységét (és nem a fogyasztást!) kell finanszíroznia!
Az államnak kell olcsó, jegybankpénzzel finanszírozott hiteleket a lakossága rendelkezésére bocsátania!
A közhatalomnak, vagyis az államnak a monetáris felségjogok gyakorlásával az infrastruktúra fejlesztéséhez és a termelési kapacitások mozgásához kell és szabad közhitelt kibocsátania!
A közpénzeket maradéktalanul és kizárólag olyan programokra kell fordítani, amelyek az alábbi feltételeket teljesítik:
Magyarország területén van a munka. Itt van az elvégzéshez szükséges alapanyag, munkaeszköz és technológia! Továbbá itt áll rendelkezésre a szükséges szaktudással rendelkező munkaerő is!Vagyis a közhitelből előállított érték nem vihető el az ország területéről!
Ilyen közhitelből finanszírozott munkaprogramok lehetnek:
1. A Tiszai gátak megépítése! 2. Belvíz- és szennyvízelvezető csatornarendszer megépítése az egész országban! 3. Országos erdősítési és parkosítási program 4. Az út és a vasúthálózat továbbfejlesztése! 5. Közmunkával épített lakások a fiatalok részére! 6. A műemlék épületek és valamennyi műemlékünk védelme, helyreállítása! 7. A lakosság élelmiszerellátása! A kiskerttulajdonosok bevonása a biotermelésbe 8. Családi farmok, öko falvak, a falusi turizmus fejlesztése! 9. Az őshonos magyar növény- és állatfajták védelme, újratelepítése! 10. Az önellátásra átállás illetve visszaállás feltételrendszerének megteremtése! stb, stb
A közhitel kibocsátásához mindössze a Központi Banknak kell kiterjesztenie a hitelezési tevékenységét.
A készpénzre beváltható kereskedelmi váltók, amelyek meghosszabbíthatók alkalmasak:
1. Munkahelyteremtő és termelékenységet növelő beruházások finanszírozására 2. Elősegítik a meglévő gépi- és munkaerő kapacitás kihasználását 3. Elősegítik a nyersanyagok és az üzemanyag iránti kereslet fenntartását 4. Javul a vállaltok pénzügyi helyzete 5. Megszilárdul a vállalatok fizetőképessége 6. A 4. és 5. pont teljesülése következtében a nekik hitelező kereskedelmi bankok
helyzete is erőteljesen javul, a bank megerősödik 7. Az újonnan alkalmazásra kerülő munkaerő növeli a fizetőképes keresletet a
fogyasztási javak irányába 8. Az elsődleges hitelek kiterjesztése az infrastrukturális beruházások finanszírozására az egész gazdaságot élénkíti, mozgásba hozza!
2. A termelés növelés mértéke pedig többszörösen meghaladja a hitelbővítés
mértékét és ütemét!
3. A bérek bizonyos mértékű csökkentéséből keletkezett nemzetgazdasági szintű megtakarításokat csak új és produktív munkahelyek létesítésére szabad
fordítani!
4. A takarékossági programokat össze kell kapcsolni a gazdaságfejlesztő
programokkal!
5. A megtakarítás és a megtakarítás produktív felhasználása együtt kell járjon!
Fő eszköz a hitelek biztosítása az állam által kibocsátott pénzből!
Ez a beruházási és hitelpolitika megszünteti a belföldi kereslet és kínálat közötti aránytalanságot!
A magyar embernek alapvető emberi joga a megélhetéshez, a lakhatáshoz, az ivóvízhez, az általa megtermelt és egészséges élelmiszerhez való elidegeníthetetlen és alkotmányban rögzített jog!
Megszűnik a vakok szövetsége!
Tisztelt Hölgyem, Uram!
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnökeként ezúton kérem segítségét a csatolt dokumentum minél szélesebb körű megismertetéséhez, közzétételéhez.
Segítségét előre is megköszönve
üdvözlettel:
Dr. Szőke László
MVGYOSZ
elnök
Tel/fax: 06 1/384-5028
mobil: 06 30/957-1088
06 70/332-9511
Közvetlen kapcsolat
cím: 1146 Budapest, Hermina út 47
Megszűnik a Vakok Szövetsége!
80%-os elvonás indok nélkül!
2002 óta változatlan a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének nyújtott állami költségvetési támogatás: évi 207 millió forint. A reálértékben évről évre csökkenő állami támogatás egyre kevésbé teszi lehetővé a szervezet és tagegyesületeinek működését, szolgáltatásainak biztosítását. Tevékenységének teljes ellehetetlenülése várható, 2010-ben, mivel a kormány csupán 50 millió Ft-tal kívánja támogatni e nagy múltú szervezetet. A megszorítás okaira nem adtak magyarázatot. Vajon a 80%-os elvonást indokolja-e a gazdasági világválság?
Mire jut pénz?
Nap, mint nap tapasztaljuk a közpénzek mérhetetlen elherdálását. Több 10 milliós végkielégítések, juttatások kerülnek kifizetésre állami cégek vezetői és alkalmazottai részére. A BKV-nál elhíresült 100 milliós végkielégítés például a Vakok Szövetsége éves költségvetési támogatásának felét teszi ki, amely összegből 45.000 látássérült részére tudna fél évig szolgáltatásokat nyújtani.
Költségvetés előterjesztése a kötelező egyeztetés nélkül
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a jelentős elvonást tartalmazó költségvetés előterjesztését megelőzően az érintett szervezetekkel nem egyeztetett. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) lett volna hivatott a tervezet véleményezésére. A minisztérium azonban az OFT-t is csupán
tájékoztatta a koncepcióról, így a tanács határozat helyett csak ajánlást fogadhatott el, amelynek figyelembe vétele a kormány számára nem kötelező.
90 év alatt felépített tevékenységek és szolgáltatások szűnnek meg:
Ha az előterjesztés szerinti költségvetés kerül elfogadásra a szövetség
nem lesz képes eleget tenni feladatainak:
- Nem lesz lehetősége véleményezni a látássérülteket érintő jogszabályokat,
- megszűnik a jogsegélyszolgálat,
- működésképtelenné válnak tagegyesületei,
- koordinálás nélkül marad az akadálymentesítési tanácsadás, és
munkacsoport,
- nem áll módjában kulturális és tájékoztató rendezvények szervezése,
lebonyolítása a látássérülteknek,
- elmaradnak a prevenciót szolgáló rendszeres szűrővizsgálatok,
- fokozódik a látássérültek kiszolgáltatottsága és társadalmi
kirekesztődése.
Az alábbi szolgáltatások szűnnek meg:
- Bezár a Vakvezetőkutya Kiképző Iskola,
- megszűnik a vakvezető kutyakiképzés,
- nem nyit ki a hangos- és Braille-könyvtár,
- nem lesz Braille-nyomtatás, nem készülnek pontírású folyóiratok, könyvek,
- nem tudja biztosítani a látássérültek segédeszköz ellátását,
- nem olvasnak fel hangoskönyveket stúdiójában,
- nincs speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára.
Minden társadalom intelligenciájának és emberségének fokmérője, miképpen bánik fogyatékos embertársaival. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe,hogy szüksége lesz segítségre.
Komment:
Százötvenmillió Forintot vonnak el a közcéloktól, amikor
- a parlamenti képviselők költségtérítése milliárdokat emészt fel
- a BKV-s vezetők százmilliós végkielégítéseket vágnak zsebre
- az állami cégek kuratóriumaiban évente százmilliók vándorolnak a magánzsebekbe
Egy 2009-es ENSZ jelentés szerint a világ lakosságának 1%-a birtokolja a világ vagyonának 99%-át. Ez a tény világosan tükrözi, hogy ebben a gyönyörű világban, rendkívül beteges folyamatok zajlanak.
A fogyasztói társadalom, jelenlegi formájában, minden tagját valamilyen hazugságra, vagy valamilyen hazugság eltűrésére kényszeríti. A gazdasági érdekek a média hipnotizáló hatásán keresztül, arra ösztönöznek, hogy az emberek a lehető legalacsonyabb ösztöneik szintjén, mélyhipnózisban hozzák meg mindennapi döntéseiket túlélésük érdekében.
Te hogyan változtatnál ezen?
Készíts prezentációt és juttasd el mondanivalódat több millió emberhez!
Jelentkezz Te is az abbCENTER.com PREZISHOW-ra!
Prezentációd bármilyen témáról szólhat, ami valamilyen problémára vagy fontos tudnivalóra hívja fel az emberek figyelmét, és hozzásegíti őket, hogy döntéseiket magasabb tudatossági szinten hozhassák meg.
Ötletadónak azért felsorolunk néhány témát, amelyekkel kapcsolatban szívesen fogadnánk jelentkezésedet
- Oktatás (hogyan lehet jól megvalósítani és mit kéne oktatni?
- Bolygónkkal és a világgal kapcsolatos problémák, előrejelzések, megoldások
- Természetvédelem
- Egészségvédelem
- Család, társadalom, közösségek, kapcsolatépítés. Élhető Élet alapjai
- Szeretet
- A HIT állapotában való munkálkodás fontossága
- Magasabb tudatosságú döntések
- A korrupció felszámolásának lehetőségei
- Szegénység elleni küzdelem
- Egó fogságában. Minden, amit az Egóról tudni kell.
- Ki kinek a zsoldos katonája? Személyes felelősség tudatosítása
- Lokális cselekedetek globális hatása. Bármilyen témában.
- Társadalmi hipnotizálás eszközei. A hatalommámor ismérvei.
- Valóság és illúzió
- Gazdasági verseny pusztító hatása. Létezik-e igazságos rendszer?
- Kis emberek. Nagy emberek. Emberek. Önbizalommal kapcsolatos tudnivalók
- Szavak és gondolatok gyógyító ereje
- Valamilyen ötlet megvalósítása érdekében társak keresése prezentációval
- Belső utakon. Meditáció. Önismeret. Keresés. Ember és univerzum kapcsolata
- Mélyhipnózis vége. Megvilágosodás. Kinek mit jelent?
- Hogyan lehet felébreszteni az együttérzést azokban, akikből sikeresen kiölte a társadalom vagy a környezete?
Ha jelentkezni szeretnél az abbcenter prezishow-ra, tőlünk is kérhetsz meghívót e-mailben:
A különböző nemzetiségű, vallású, kultúrájú és identitású emberek, közösségek együttélése napjaink és a világunk realitása.
Meggyőződésünk, hogy az együttélés gazdagítja mind az egyén, mind a szűkebb és tágabb közösség életét. Az együttélés harmóniájához egymás kultúrájának, identitásának a megismerésén át vezet az út. Ennek a gondolatnak a jegyében alakult meg 2010.01.23.-án a Kulturális Kreativok2009 kollektíva TOLERANCIA KLUBJA.
El ne hidd Lendvai Ildikónak, hogy az új kormánynak 2010-től ugyanazt az utat kell folytatnia!
VAN MÁS ÚT! Hozzuk divatba a tömegtájékozódást! Védekezzünk azzal, hogy kérdezünk!
Életmentő a lakosság számára, hogy a JÓ KÉRDÉSEK menjenek át a köztudatba! Ehhez röviden és átláthatóan elolvashatod mi is történt 1968 óta a magyar gazdaságban. Arra is kitérünk mit tehetsz, hogy a lakosság nyerje meg a versenyt a bankokkal szemben.... Legyen a lakosság ügyesebb a tömegtájékozódásban, mint a politika a tömegtájékoztatásban!
" Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Timesnak, a Time Magazinnak, akik tiszteletben tartották titoktartási fogadalmukat majdnem negyven éven át. Lehetetlen lett volna számunkra a terveink kibontakoztatása a világ számára, ha ki lettük volna téve a nyilvánosság reflektorfényének ezen évek alatt. Az értelmiségi elit és a világbankárok nemzetek feletti legfelsőbb hatalma biztosan többre becsülhető, mint a nemzeti önrendelkezés, amit az elmúlt..."(David Rockefeller,1991. június)
Míg a munka, a dolgosnak beállított hétköznapok látszatvilága szeparál, vele szemben olyan közös gyökereket kell keresnünk, amelyek az embereket az elválasztás helyett összekapcsolják.
Ha megváltozik az értékrendünk, akkor megváltoznak a gondolataink, a céljaink. Új felfedezésekkel gazdagodunk és magunkat fejlesztve, egymást segítve egy új világot építhetünk. http://www.kulturaliskreativok2009.ning.com
Sokan keressük fel a felszíni vizeket. Mindannyiunk számára mást és mást jelent a felszíni víz. Vannak, akik egy tenger, egy tó, egy folyó, egy holtág varázslatos környezetében a kikapcsolódást keresik és találják meg. Mások a megélhetést keresik ugyanott és a megélhetés forrásaira lelnek.
A Google néhány partnerével egy olyan globális Internet-Szolgáltatás elindítását támogatja, amelynek révén a Föld lakosságának több mint a felét - egy, gyakorlatilag vezeték nélküli internettel - tudják ellátni.
Magyar találmány, magyar szabadalom. Gyártásra kész, 2010 elejétől már kapható lesz. Műemlék épületeken is alkalmazható. A hatásfoka 10-40 %-kal magasabb a napelemes táblák hatásfokánál.
2009. szeptemberében a Géniusz Európa Nagydíj győztese!
